József Attila - Az én ajándékom

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.

Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,

Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.

Jagos István - Elringatott

Magányom temeti az őszt.
Rám terül egy ócska nagykabát.
Barátnak fogadtam egykor -
Ő az egyetlen lelki társ.

Óv a hidegtől, a széltől,
hogy ha fázom, ottan legbelül.
Magamra karolom a kedvest,
s velem együtt elszenderül.

Dér-lepel őrzi az álmom,
régi cipőmön átfut a szél.
Fejem felett egy vén akác,
elhullott gyermekről mesél.

Azt is mondta ismer engem,
csak valahogy már más vagyok.
Felemelt kérges tenyerével
és csendesen elringatott.


Forrás: Poet.hu

Bella István - Falevélen talált sanzon

Igen, és egyszer meghalok
és nem leszek, csak puszta név,
vagy az se, falevélvacok
résekből egy szín visszanéz,

nem lát meg ember, se madár,
te sem, pedig: súgom "vagyok",
- bár torkom sincs, s hangom, akár
az augusztusi csillagok,

elég a lombbal, mielőtt
szólhatnék... Fű, hamu dadog.
Simítsd meg majd a levegőt
testeddel, s tudd, hogy az vagyok.

Baranyi Ferenc - Előled is hozzád

Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el - te balra át.
S most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik. Hahó,
hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok,
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz -
ki érti ezt? Ki érti azt?

Megfoghatatlan. Képtelen.
Szerelem ez? Alighanem.

Jószay Magdolna - Szívedbe álmodom magam

Ha vihar jön, sötét fellegekkel,
ha az ég háborúzni kezd el,
ha a szél cibálja a fákat,
és nagyot sóhajt szívemben a bánat,
szívedbe álmodom magam.

Ha a világom már nem színes tünemény,
ha nem szólal meg bennem semmilyen költemény,
ha baljós napok komor búja lep el,
és szívem már semmire sem felel,
szívedbe álmodom magam.

Ha a mindennapok feketének tűnnek,
ha kilátástalannak érzek lassan mindent,
ha saját szívem sajgón-fájón dobban,
és a szivárvány, jaj, de messze van...
szívedbe álmodom magam.

/Magdileona/

Papp Für János - valahol

te valahol ott én itt vagyok
rám még nem vigyáznak angyalok
benned nyugszik bennem kél a nap
s nem múlik úgy perc és pillanat
hogy ne gondoljak rád azalatt

ha egyszer majd menni kell: megyek
zsebemben csordultig telt fellegek
vonatra szállok s a síneken;
átdübörgök ázott réteken
ott leszek csak később érkezem





Forrás: Poet.hu

Derzsi Pál - Reggel veled

Körmözi, csilló jégvirág, táncát,
szirmain áttört szőttes az ég,
tejtükör-éjen dér haja szánt át,
csikland, a mély most zeng kicsikét.

Zúzmara-pajkos hallali ének
hajlik a kertre, áznak a fák,
mintha csak álmod játszna a fénynek
tán sose hallott vágy-muzsikát.

Lassan az érről fölmeri csendben
hűs pirkadatnak arcát a Hold,
jégbibe-táncban izzik a kertem,
kéje beszökken, árad, felold.

Zizzeni, foncsor jégvirág, táncát
szirmai százát kékli az ég,
kék ugar méhén vér tüze szánt át
fölcsap a mélység, lehull, elég.

Forrás: Poet.hu

Zimonyi Zita - Bűvöletben

Valahol
e világon kívül
Valamikor az időn túl
valami
Köröttünk vagy bennünk
megállt
összefogódzkodtunk
érintések nélkül
percek kövein
jártunk
léptek nélkül
és egymáshoz jutottunk
utak nélkül

Akasa - Kavics

" Megtaláltál és felemeltél.
S én örökre megszerettelek érte"

S azóta élek csak.
S az ujjaid a párnám.
Tenyeredbe költöztem,
és a körmeid a lámpám.
Csiszolj fényesebbre!
Engedd hadd ragyogjak!
Semmi kis kavics vagyok,
akit nem jegyez a Holnap.
Csiszolj fényesebbre!
Mutass fel a Holdnak!
Mert élek és szeretlek,
engedd hadd ragyogjak.
De fordulj el akkor!
Már ne gyere vissza kérlek.
Mert semmi kis kavics vagyok,
és én csak addig élek…
Fordulj el akkor!
Nőjön kövek közt az Élet!
S ha végleg leejtenél

Isten bocsássa vétked

Szakál Magdolna - Életpillangó

Tenyerem élén billeg az élet,

mint pillangó,

mit bármikor lesodorhat egy fuvallat;

tovacsábíthat egy szebb virág.

Ökölbe szorított lelkemre szállt,

lassú szárnycsapásokkal nyitott, s zárt maga köré;

s most tenyérvonalam köti.

Nem én .

... én sosem tenném

...

Szabó Lőrinc - Mindenütt ott vagy

Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol.

Hervay Gizella - Veled vagy nélküled

Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének,
hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek.

Én nem leszek boldogabb,
ha elmondom, amit mondani kell,
de boldogtalan vagyok,
ha nem mondhatom el.

Hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek,
veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének.

Pálinkás Imre - Állomáson

Vágányok futnak,

vonatok száguldanak,
távoli álmok
vonzanak.
Menni
vágyok,
elfutni innen,
de
lábaim mozdulatlanok.
A szitáló esőt bámulom.
A szél szemetet söpör
mellettem.
Jó lenne összegyűrni
és a szélbe vetni
eltékozolt életem.
De csak állok,
rád várok.

/ermi-enigma/

Forrás: Poet.hu

Kapocsi Annamária - Érintés térdepel

Ujjaim végén az érintés térdepel
kulcsolja kezeit ezernyi érző jel,
bizsergő sóhajok pihennek, alszanak,
ma csak a hideg él, csend szitál: messze vagy.

Forrás: Poet.hu

Éjfél után

...és még egy saját - valakinek, aki ezt valószínű sohasem fogja olvasni - de szívem minden szeretetével...

Éjfél után, ha elcsitult a lárma
felkészülök - hisz nagy utazás vár ma
hunyom szemem, mögötte hív az éj

(jöjj szárnyalj, száguldj, semmitől se félj!)

egy lendület, s már fel is röppenek
alattam elmaradnak utak és hegyek

gondolatban már melletted vagyok
nem bánthatnak komor tegnapok
minden pillanat öröm veled
- s mert gondolatban mindent lehet -
hozzád bújok s megfogom kezed
most nincsen árny, hiszen sötét az éj

(ha kezem fogod nem félek - te se félj)

...de távolodik már az édes kép,
nyílik szemem, csak mécsesem, mi ég
szétnézek: sajnos egymagam vagyok,
s az égen szikráznak árva csillagok

(belesuttogom az éjszakába hogy...tudod...)

legyen örömös nyugodt holnapod -
- most e szavakat lassan írom neked
küldve egy sóhajjal boldog új évet!

/H.É./

Kányádi Sándor - Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke.
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!