Egy versdarabka - de szép

(Harcos Katalin)

Mintha én írtam volna (pedig dehogy)

"A csókod festi kékre az eget,

Szemed színétől zöldülnek a fák.

Nélküled üres minden képkeret,

és világtalan az egész világ."

(Weöres S.)

Szabolcsi Erzsébet : Mégis

Ne szólj, szól helyetted a csend.
Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj, hívnak az álmaink.
Ne keress, hisz úgyis ott vagyok.

Szólj, fújja hangod felém a szél!
Nézz, szemed tükrében ragyogok.
Hívj, érezzem, hogy lobogva vársz.
Keress, szeress, lásd melletted vagyok.

Bogdán András : Álmodó

Amikor lehunyod két csillag-szemed

Amikor párnádra hajtod a fejed

Amikor gondod a holnapra hagyod

Amikor álmodsz - én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved

Amikor sorsod nehéznek érzed

Amikor egyedül maradtál végleg

Amikor nincs más - vezetlek Téged.
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed

Amikor érzed - a szavak is ölnek

Amikor a sötét elnyelne Téged

Amikor fény kell - én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad

Amikor örök vendég a bánat

Amikor felhők ültek a szemedre

Amikor sírsz - mosolyogj szemembe…
Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon

Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson

Amikor eljön a halál érted

Akkor élni én hívlak Téged…
Álmodj patakot, virágzó rétet

Őzet, pacsirtát, fürge menyétet

Álmodj napot, szellőt - fényeket

Csillagok vándora - élj életet…

Márk Miklós : Hozzád

Álmodom.....
Karjaid közt lebegek,
Bólintottak az Istenek.

Úgy kellett, hogy megtaláljál,
Ez véletlen nem lehet,
Keverjél új színeket Kedves,
És fessél nekem képeket.

Rajzolj nekem új világot,
Ahol a szíveken boldogság ül,
A háború nem okád tüzet,
És a béke a földön szétterül.

Fessél nekem szivárványt,
A bánaton átívelő hidat,
Láztalan éjszakákat,
Vadul vágtató lovat.

Varázsoljál csókokat,
Szíved érintse a szívem,
És ha úgy tartja kedvem,
Újra járok a vízen.

Alkoss nekem verseket,
Ritmussal teli ódát,
Lendülettel elragadó,
Képekkel teli strófát.

Szeressél akkor is, ha
Már szeretni nincs mit bennem,
Egyenesen állhassak a
Tükörképemmel szemben.

Ássál egy mély gödröt,
Dobjunk bele minden rosszat,
Tárt karokkal várjuk a jövőt,
Nekünk csak jót hozhat.

És szüljél nekem holnapot,
Adj esélyt, és a két kezed,
Hálám az öledbe borítom,
Óvatosan elrepülök Veled…

Elaludtak az Istenek,
Karjaid közt lebegek,
Álmodom…