2011. április 23., szombat

Szalay László - Hajnalban



Hajnal van még,
levette sötét ruháját,
- estig újra kéket öltött - az ég.

A napfény árnyékot rajzol köréd.
Hajad színe az éjszaka,
szemedé a hajnali ég.

Kedvesen alszol, szemed még
álmokban pihen,
bezárva óvja kékjét.

Várom, hogy felébredj,
készülök újra megköszönni,
hogy ennyire szeretlek.

***

Ezt ismét én kaptam kedvesemtől :)




Baranyi Ferenc - Előled is hozzád...




Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el - te balra át.
S most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik. Hahó,
hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok,
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz -
ki érti ezt? Ki érti azt?

Megfoghatatlan. Képtelen. Szerelem ez?

Alighanem.

2011. április 12., kedd

Goethe - Te azért születtél



Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek,
Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,
az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem.
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek.
S csak annyit ér az életem, amennyi
boldogságot adsz te nekem.
Azt adom, mi legnagyobb - a szívemet,
mely útra kelt és felkutatta tiedet.
Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem
Én veled leszek
Te leszel a mindenem.


2011. április 7., csütörtök

Edina - Újra



hajnalba burkolom testem
hold ezüst fénye táncol még rajta
az árnyak apró vonalak
-vágyaddá feszülök-
hintázzunk együtt a pillanatban
szemhéjam mögött az otthont látom
csókold TE
homlokomra a reggelt...


Forrás: Poet.hu

2011. április 3., vasárnap

Mardi Miriam - Érted



Oly üres volt az utca... a délután,
s a szél, mint akaratos szerető
bújt gallérom alá
míg szívemhez kéredzkedett
simult az érzés
érted feszült a lelkem,
testem az érintésért.
A „szabad - nem szabad"
vitázott, érted - ellened
és én választ remélve
vártam,-
vágytam a kezedet.



Forrás: Poet.hu


B. Szabó Károly - Réveteg




Arcodon simít kezem.
Közeledre emlékezem,
távolod ha fáj, ha sajog.

Mert nélküled csak árny,
papírra hullt magány,
tétova torzó vagyok.





Hiba történt a modul működésében