2011. október 9., vasárnap

Kocsis Gabriella: Neked rajzolok



Ma köréd rajzolom a napot.
Akarom, hogy érezd míg nem vagyok,
most nem lehetek, nem adhatok,
meleget csak így lophatok.
Neked.


Ma köréd rajzolok ezernyi csillagot.
A holdat is neked adom,
színezve csillogóra hagyom,
éjjelek álmába rakom.
Neked.


Holnap melléd magam rajzolom.
Hiányod bennem forog,
folyton gondolatban motoz,
rólad a kép szüntelen lobog.
Bennem.





Forrás: Poet.hu

2011. július 13., szerda

Zajácz Edina - Szemembe szelídülsz




Míg hangodra simul sóhajom,
tépázott szavam tenyeredbe
suttogom.

Ne halld, számba visszacsókolom
és finom erezetén benned
utazom.

Valami varázs kellene még,
esti imám kagylóhéj neved
toldja meg.

Talán ha derekamra fonnád,
míg csendesen belém szelídülsz
a kezed.


Forrás: Poet.hu


2011. július 10., vasárnap

Akasa - Jövendölés





Majd az éjszakával visszatérek,
csupa csillagpor lesz a ruhád.
Ne bándd, hogy el kell mennem innen,
csak betegebb lesz tőlem a Világ.

Majd minden hazatalál,
kisimul bennem.
Az Álom
lehajtja fejét...

Nyelvemen olvadó Neved,
az Űrben visszhangzik rég...

Majd szánni fogják gyönyörű,
utolsó halálos tettem,
mint álombeli sírást

ahogy elfelejtesz engem




2011. július 9., szombat

Rimanóczy Ildikó - ringató




Néma sóhajokkal
ajtómat kitárom,
fázós éjszakámba
érkezésed várom.
Szemem sugarával
felszárítom könnyed,
leveted a múltad,
meglásd, így lesz könnyebb.
Sárga-lila köddel
betakarlak szépen,
felmelegítelek
csókjaim hevében.
Múló éveimet
többé nem sajnálom,
magamba ringatlak,
ébredező álom.




Forrás: Poet.hu

2011. július 8., péntek

Mihály Margaréta - mondj...



mondj valami szépet
valamit, mi beillik a napsütésbe
valami élesen fényeset
mit el nem takar szürkeség(em)
mondj nekem örömöt,
reményt,
valami könnymenteset
mondj nekem valóra vált álmot..
akkor is, ha...

Hazudj nekem valami szépet,
valamit, mi beillik a napsütésbe....



Forrás: Poet.hu

2011. július 7., csütörtök

Kányádi Sándor - Mezítláb



Lehúztuk a cipőt is,
úgy mentünk, kéz a kézben.
Ázott hajad esővíz-
illatát most is érzem.

Tapicskoltunk a sárban;
sikolyaidtól bokrosodva
futott a sáncban
a sárga patakocska.

– Gyermekkoroddá lennék
érted, te kedves.
– Te jó, te drága.

Társtalan lép az emlék
a kármin-köröm pettyes
tavaszi sárba.




Kerekes László - Vágyvers



Legyek tüzes Nap, ha fázol
útjelző, ha tétovázol
legyek felhő, mely eltakar
ha a világ sokat akar.

Legyek a föld, melyre könnyed
hullajtod, ha most úgy könnyebb
legyek hang, melyet kiejtesz
Holdas éjen elrejthetsz.

Legyek álmod és megfejthetsz
legyek rózsa, és szerethetsz
legyek az út, és elviszlek
legyél igaz és elhiszlek.



2011. július 5., kedd

Kányádi Sándor - Szemed



Mióta fürkész ez a szempár,
hány ezer év óta követ?
Sugaraitól hasadtak már
atomjaikra fák, kövek,

mérgeződtek tengerek tőle,
hamvadtak lábon dzsungelek;
csak én állom még egyelőre
s csalok belőle könnyeket.





Rimanóczy Ildikó - Újrafestelek



Már tudom, hogy nem az álmokban létezel,
hívó szavaimra suttogásod felel -
szellemnek, ha ébred, nincsenek határok,
és ha te is érzed, nem hiába várok.
Szívembe írom most kettőnk történetét,
új hittel teremtek magunknak új esélyt.

Megfestelek téged lelkem élő vásznán,
felragyogsz, mint vihar után a szivárvány -
szemed színét küldi az áprilisi ég,
szavaid szél szárnyán szállongó tollpihék,
rózsaszirmok szövik bársonyukba bőröd,
vad tüzek emlékét csókjaidban őrzöd.

Érzem lépteidet, mert közeledsz felém,
harmatos füveken csillan az új remény,
vágyaimból gyúlnak az útjelző fények,
érkezned kell, tudom - ne maradj el, kérlek.
Nem fájnak az elmúlt, semmivé lett évek -
még nem vagy itt, de már hálát adok érted!



Forrás: Poet.hu

2011. július 4., hétfő

Ivan Goll - Tízezer hajnal (részlet)



I

Megfoghatatlan vagy,
akár a patak,
mit menták sűrűje rejt el.
Sokszor remegés fut a válladon át,
megijedsz tőlem, az arcomtól,
ha föléd hajolok.
Pedig csillagok gyúlnak ki,
ha rámtekintesz, előttem.
Pedig hozzámtartozol éppúgy,
mint archoz a szem
s tudom, majd ha a halál felé hajózol,
egyik dalomat dúdolod akkor is...
És mégis menekülsz, menekülsz csak,
mint mandolinom szökevény futama,
megfoghatatlanul egyre rohansz,
ó, szerelmetes álmom!
Ó, álmom-szerelmem!


B.Radó Lili - Ünnep



Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.


2011. július 3., vasárnap

Phaedra - Vallomás



Ujjaimra fonódott a fény,
Lelkemet napsugár vallatja.
Ritmust pihen az égnyi kékség,
Magára képzel a Végtelen.

Még ne kapcsold ki a világot,
A vágy minden reggel fölébred,
Keresd meg a pattanó szikrát,
Mely forrva nyeri meg a csatát.

Ha összeáll bennem a világ
S nem sikolt ez a mozdulat,
Benyitok a Nap udvarába,
És helyére tolom az eget...




Derzsi Pál - egyszerűen



szeretlek téged
olyan egyszerűen,
ahogy a madár repül
de ugyanúgy vággyal is
egyszerűen
szemérmetlenül
mi vagyok mondd
hogy úgy halok beléd
mint tiszta erdőkbe
esténként
belehanyatlik
a fellobogó ég?!



Szakál Magdolna - Csak addig szeretlek



Csak addig...
míg tavaszt nyár követ,
míg visz a szél fátyolfelleget,
míg egyszer ébreszt a hajnal kék eget,
míg madár száll zöld erdők, magas hegyek felett,
míg szivárvány színe feszül eső után a tűnő horizontra fel,
míg folyók vize a hatalmas óceánban lassan megnyugvásra lel,
míg zuhatagok dübörgő dalára párafelhő lágy nesze felel,
míg viharba cikkcakkos, vad tüzet villám fénye rejt,
míg a hold sarlója hízik, s lesz jó kerek,
míg rét virága kever színeket,
míg őszi fagy jelzi a telet,
CSAK AMÍG... amíg
megengeded.

Forrás: Poet.hu

2011. június 28., kedd

Reményik Sándor - Végrendelet



Fáradtságom adom az esti árnynak,

Színeimet vissza a szivárványnak.


Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,

Mosolygásom az őszi verőfénynek.


Sok sötét titkom rábízom a szélre,

Semmit se várva és semmit se kérve.


Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:

Kétségeim az örvényekbe szórom.


A holtom után ne keressetek,

Leszek sehol - és mindenütt leszek.



2011. június 27., hétfő

Szakál Magdolna - Mert hiszen szeretlek



Égre írom,
s a folyó tükörjegére
kopírozza a holdfény...

Égre írom,
s a széllel zizegve éjjel,
hóba pergeti a tél....

Égre írom,
s a faágak tengerére
lehull,mint zúzmara,dér...

Égre írom,
saját lelkembe rejtelek,
míg lobog a tűz-remény....

Égre írom,
fénylő kis csillagbetűkkel,
mennyire szeretlek én.




Forrás: Poet.hu

2011. június 26., vasárnap

B. Szabó Károly - Miattad



maradok mert voltál
s maradsz mert vagyok
így lettünk akaratlan
hallgatag csillagok
kopottan is fénylő oltár
hamvaiban égő zsoltár
porladó égi neszek

miattad voltam minden
mi valaha leszek



Szalay László - Havas Éva: Közeledve




közeledve Hozzád
arcomon a ráncok
mosollyá simulnak

s ha megérkezel
szívemben a dobbanás
földrengést okoz



Ketten írtuk: Kedvesem, és én...

Papp Für János - üzenet de kinek? (részlet)



üres akna a világ mióta nem vagy benne
hol keresselek ha mindenütt voltam már
el kell hogy felejtselek
de temető-lelkem melyik
sarkába temesselek
hogy ne találjak rád
megfontolt léptekkel körbejár a halál
szemlélget és méreget
de egyszer úgyis rám talál
kiürülök teljesen nélküled
semmi nem marad már bennem
csak bolyongó emlékképek
csavarognak a csendben
szememben semmivé zsugorodik a lét
kihunynak benne a csillagporos álmok
s elveszíti legutolsó semmi-láng-tüzét
és én csak bénultan állok
s téged várlak
- de a keresett világban
vajon majd ott leszel és megtalállak?


Forrás: Poet.hu

2011. június 25., szombat

Bíbor Kata - Napra nap



Mikor jöttél, nem fájt semmi,
elhittem, hogy boldog lenni
ennyi csak.
Vágytalak és te is vágytál,
több legyünk egy múló láznál:
napra nap.

Mikor jöttél, vadvirágot
hoztál, karodban hintázott
testem,
kezed-kezem barangoló,
merültünk el csillag-folyó
estben.

Mikor jöttél, megszülettem
újra, gyermekláncfüvesben
jártam,
ringattál és ringattalak,
meztelen csókolt válladat
vállam.

Téged nézlek, veled látok,
narancsszínű bolondságok,
napra nap.
Mikor jössz, úgy nem fáj semmi,
elhiszem, hogy boldog lenni
ennyi csak.



Forrás: Poet.hu

2011. június 23., csütörtök

Phaedra - Ha elmész



Ha elindulsz, ha elmész,
ha csendet kovácsol
az áttetsző messzeség,
Ha megfojt a szürke,
őszintén, de megsebezve,
Állj meg az út közepén,
burkolózz magadba,
Várd meg másik feled,
Mert beleoson lábnyomodba.


Málna - és fáj...



Hiányzol
Legtöbbször a hajnal ébredésénél,
mikor csend ül a falakon
És fáj,
hogy már nem tudom kimondani
a szavakat,
mert már némán születnek meg bennem
És fáj,
amikor a szemgödrömben kopog a félelem,
hogy már
nem vagy többet itt velem
Fáj, hogy utálom a nyárfákat,
amiért bólogatnak.
A Szőke Tiszát ,
amiért jajgat,
és a vitorlázó "csíkhúzót",
ami felettem száll s nem felettünk már
Fáj, úgy fáj,
hogy mindenben még ott vagy,
de benne már mégsem te vagy.
Fáj, hogy már én sem
és fáj, hogy szeretlek!
Úgy fáj, hogy már nem tudom
kimondani többet
mégsem....


Szalay László - Néhány sor...



néhány sor
nem kerül papírra
mintha a szél vinné el

néhány sor
sosem ér kezemhez
a véremig sem jut el

néhány sor
mélyen a szívemben
Rád vár szívedre figyel

***
Ismét én kaptam kedvesemtől :)




2011. június 14., kedd

Málna - Jó lenne



valahol melletted lenni
csak úgy
és csak annyira
hogy gyengéd simogatásod alá
szerethessem magam...

olyan jó lenne
néha
megszökni magunktól
csak úgy
egymáshoz...


2011. június 4., szombat

Kányádi Sándor - Két nyárfa



Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.


Váci Mihály - Két szárny




Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullna ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk,
de fenn a fellegekben
nem szállhatunk,
csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
egy ütemben.

Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
szárnyak lettünk egymással.




2011. május 25., szerda

Málna - sírnék



amikor nem szólsz
csak szótlan fekszel
a sötétben,
amikor halk imám
sem engeded be
tudom, hogy
akkor szeretsz a
legjobban

tudod én akkor is
szeretlek,
amikor nem szólsz
csak szótlan fekszel
a sötétben

sírnék fényt
lelkedbe...




2011. május 22., vasárnap

Zsefy Zsanett - teremtés



halj belém
hogy feltámaszthassalak
hogy csak sejtjeim között
találhasd meg magad
hogy egyszer
nagyobb lehessek nálad

legyek bár ismeretlen
ez idegen világnak

törpeségem kincs legyen
s ne kín
ne izgasson suta beszéd
ócska rím
ne félszegen keressem hozzád az utat
halj belém
s én újraálmodlak

(Bakkné Szentesi Csilla)


2011. május 8., vasárnap

Molnár Szilvi: Úgy



Angyalhangú szélben
gyapjúillatú simogatással
ködbe bugyolált
merevségben
tűzszemű szeretettel
gyere értem.



2011. április 23., szombat

Szalay László - Hajnalban



Hajnal van még,
levette sötét ruháját,
- estig újra kéket öltött - az ég.

A napfény árnyékot rajzol köréd.
Hajad színe az éjszaka,
szemedé a hajnali ég.

Kedvesen alszol, szemed még
álmokban pihen,
bezárva óvja kékjét.

Várom, hogy felébredj,
készülök újra megköszönni,
hogy ennyire szeretlek.

***

Ezt ismét én kaptam kedvesemtől :)




Baranyi Ferenc - Előled is hozzád...




Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el - te balra át.
S most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik. Hahó,
hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok,
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz -
ki érti ezt? Ki érti azt?

Megfoghatatlan. Képtelen. Szerelem ez?

Alighanem.

2011. április 12., kedd

Goethe - Te azért születtél



Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek,
Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,
az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem.
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek.
S csak annyit ér az életem, amennyi
boldogságot adsz te nekem.
Azt adom, mi legnagyobb - a szívemet,
mely útra kelt és felkutatta tiedet.
Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem
Én veled leszek
Te leszel a mindenem.


2011. április 7., csütörtök

Edina - Újra



hajnalba burkolom testem
hold ezüst fénye táncol még rajta
az árnyak apró vonalak
-vágyaddá feszülök-
hintázzunk együtt a pillanatban
szemhéjam mögött az otthont látom
csókold TE
homlokomra a reggelt...


Forrás: Poet.hu

2011. április 3., vasárnap

Mardi Miriam - Érted



Oly üres volt az utca... a délután,
s a szél, mint akaratos szerető
bújt gallérom alá
míg szívemhez kéredzkedett
simult az érzés
érted feszült a lelkem,
testem az érintésért.
A „szabad - nem szabad"
vitázott, érted - ellened
és én választ remélve
vártam,-
vágytam a kezedet.



Forrás: Poet.hu


B. Szabó Károly - Réveteg




Arcodon simít kezem.
Közeledre emlékezem,
távolod ha fáj, ha sajog.

Mert nélküled csak árny,
papírra hullt magány,
tétova torzó vagyok.





2011. március 3., csütörtök

Rimanóczy Ildikó - Tél végi chanson



Bút sodor a szél, s ölében csak csend tart lebegve,
de békésebb perc ennél talán nem is lehetne.
Feledés tavába hullt a tegnap száz varázsa,
lassan merül el a letűnt percek látomása -
a tavasz elhagyott utcán trillázva csavarog,
porvirágot hajtanak sápadt aszfalt-udvarok,
s ha bíbor lángok gyúlnak a hűvös alkonyatban,
dal születik, míg hull a fény, s árad szakadatlan.
Nézd, megkopott tollpihe szállong csigavonalban -
vágyom, hogy álmodban is a nevem suttogd halkan.




Forrás: Poet.hu

2011. február 17., csütörtök

Mudra Csaba - Ködfüst



Rám tette kezét az álom
hideg volt az ami felrázott.
Tettem a tűzre, lángot kértem
kaptam annyit, hogy a tegnapokat
meleg füsttel együtt a kéményen át
az égbe küldte.
Belépett a vidám léted, nevetésed
vártam már, rossz kedvem elűzted
kockás mezőn terítettél,
bele gömbölyödtem, mint magzat
ki megszületni nem akar,
maradtam volna még.
Köddé válok, de újra felszállok
ha rám teszi a kezét az álom
meggyűrt pokróc az élet
de betakarózom vele.
A holnapot így várom..



Forrás: Poet.hu

2011. február 15., kedd

Phaedra - ha akarod



utad leszek
fűszálak hegyén,
éltető vízcsepp
virág gyökerén,
én leszek a szikra
sápadt tűz forró kövén,
kulcs, mely megfordul
lelked mélyén.

átkelek Rajtad,
Idődre hajolok,
a Napra bízlak
vagy a Végtelenre,
benned hagyom
fényt porozó álmaim
erre a kis időre.

ha akarod.




2011. február 9., szerda

Elaine - Jó veled



Jó veled
semmit tenni;
csak csupán
mélyről szeretni
szerelem szigetén
őszintén
odaadva mindent
mi enyém.

Jó veled
bármit tenni;
apró mozdulataidat
kutakodva lesni
az élet nagy terén
karjaidba bújni
s elvenni mindent
mi enyém.

/.tenger/



Forrás: Poet.hu

2011. február 7., hétfő

Fodor Ákos - Vakvágta



Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.

Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek
s a Pontnyi Pillanat
támasz-pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.

Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, a végre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra…

Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
meg-megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen!
- S e győztesen, s e vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM!




Szalay László - Mióta



nincs mi
előlem
takarná
fényed

szép
szemed
csillogása
mi
éltet
és szép szavaid
miknek nincsen mása
létemnek
legszebb
látomása


(nekem írták)

Zsefy Zsanett - Simogató




Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves!
Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben!
Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan,
- cirógató fényben - becézget, mint hajnal.
Legalább ma mondd ki, de ne is mondd, csak súgjad!
Simítsd rám a szót, simítsd rám a múltat!
Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem,
hiába táncolnak rajt' fázós esőcseppek...
Mindent felszárít egy szó, ha rám simul:
szeretlek!


Forrás: Poet.hu




2011. február 6., vasárnap

Pilinszky János - Tilos csillagon



Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rám talál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csitítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, ítélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem bírom tovább!

Én nem kívántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itt hagyott.




2011. február 5., szombat

Málna - (...)



Az éj gyönge fényében nézlek.
Mindent betöltesz...
(...)
Szép vagy kedves.
És szemeimmel
csöndben
tovább szeretlek.
Így, amilyennek elképzellek.
(apró mosollyal szád szögletében)
(...)

És igen tudom,
hogy oda kell adjalak az ősznek,
de valahogy
folyton felém menekítelek,
hogy újból meg újból
és aztán
megint csak újból

magamhoz próbálhassalak.


Forrás: Poet.hu

2011. január 30., vasárnap

Maryam - Mellettem légy szabad



Összehajló fák alatt lassul a fény
Arcodra gyűrődnek az est árnyai
Szivárványba zárlak, lelkem szálait
Rád gombolyítom, nem szabadulsz még.

Fű zöldjén terül a szendergő árnyék
Sziromlepelbe bújnak vágyaink
S míg ajkadra gyújtom csókom százait
Ringó ölébe húz a kába lét.

Legördül a Nap az ég kabátján
Rám gombolt pillanatban tartalak
Az agg idő, vánszorgó némaság.

Bent minden mozdulatlan, hallgatag
Süket csendbe kongó szívdobbanás
Még elmehetsz, vagy mellettem légy szabad.




Forrás: Poet.hu

2011. január 23., vasárnap

Szalay László - Ötsoros Neked



tüdőmben
az utolsó csepp
levegő elég lesz
kimondani
szeretlek


(nekem írták...)

Sütő Barnabás - Félszavak



Derűs mosoly
fénylő szemek

Megérinteni
két kezed...
Mozdulat mely
félbe szakad
Ajkadról
nevetés fakad...
Szempilla rebben
lepke száll
Szellő sóhajon
meg-meg áll...
Bársonyos kéz
simogatás

Csak szeretlek
és semmi más...


Fortune Brana - Amíg nekem...



Amíg nekem van, neked is
szóból, kenyérből, örömből,
ha bánt néha a hallgatás,
ajtódon a vágy dörömböl,
ha keserű a nevetés
- vidámság nélkül mit is ér -
kezem, mit kinyújtok feléd
segítséget ad, sose kér.
Amíg nekem van, neked is
hitem, álmom és holnapom,
és legyen bármilyen nehéz,
nem kell félned, hogy feladom.
Égre fordított arcomon
a boldog percek záporát
nem mossa el a vén idő,
mely mindent hall és mindent lát.
S a szeretet gitár-húrján
egy tiszta hang – sose hamis
az utolsó szívdobbanás:
amíg nekem van, neked is.



2011. január 21., péntek

SzalayLászló - Téli tárlat



A táj ablakból, mint téli tárlat,
fekete fehér, hóruhás ágak,
sápatag fények vetette árnyak,
csendesen hulló hópihe szárnyak.

A hó lassan elfed múltat, vágyat,
elfed titkot, vélt bűnt, hamis vádat,
miként szemben a didergő fákat,
már minden fehér, a hideg áthat.

A képek bennem színessé válnak,
hírét hozzák egy jövendő nyárnak,
szívemben van, csak az idő várat.

A sok színes kép, varázsos tárlat,
úgy andalít, mint pohárnyi párlat,
a magány bennem bandukol; várlak.


(nekem írták...)


Forrás: Poet.hu

Maryam - Egy percnyit adj nekem!




Fátyol-derengés vagy, morajló hangod
Vissza-visszazúg süket fülembe
Majd ismét elhalkul, akár a tenger
Mely szem távolából egekbe csapkod.

Nélküledre szűkít a konok elme
Utánad nyúlok, didergő az éjjel
Magamra húzlak, lágy tavaszba érek
Melegedből egy percnyit adj nekem!

Ácsorgó lecsupaszított szavakból
Öltöztetlek fel újra, magányom
Miértjét ne tudd, bízd rám a hogyanod!

Szanaszét hagyott csókod kívánom
Szél-ujjaimmal megszentelt magamból
Néma szavaid keresztjét cibálom.





Forrás: Poet.hu
Hiba történt a modul működésében