2011. július 13., szerda

Zajácz Edina - Szemembe szelídülsz




Míg hangodra simul sóhajom,
tépázott szavam tenyeredbe
suttogom.

Ne halld, számba visszacsókolom
és finom erezetén benned
utazom.

Valami varázs kellene még,
esti imám kagylóhéj neved
toldja meg.

Talán ha derekamra fonnád,
míg csendesen belém szelídülsz
a kezed.


Forrás: Poet.hu


2011. július 10., vasárnap

Akasa - Jövendölés





Majd az éjszakával visszatérek,
csupa csillagpor lesz a ruhád.
Ne bándd, hogy el kell mennem innen,
csak betegebb lesz tőlem a Világ.

Majd minden hazatalál,
kisimul bennem.
Az Álom
lehajtja fejét...

Nyelvemen olvadó Neved,
az Űrben visszhangzik rég...

Majd szánni fogják gyönyörű,
utolsó halálos tettem,
mint álombeli sírást

ahogy elfelejtesz engem




2011. július 9., szombat

Rimanóczy Ildikó - ringató




Néma sóhajokkal
ajtómat kitárom,
fázós éjszakámba
érkezésed várom.
Szemem sugarával
felszárítom könnyed,
leveted a múltad,
meglásd, így lesz könnyebb.
Sárga-lila köddel
betakarlak szépen,
felmelegítelek
csókjaim hevében.
Múló éveimet
többé nem sajnálom,
magamba ringatlak,
ébredező álom.




Forrás: Poet.hu

2011. július 8., péntek

Mihály Margaréta - mondj...



mondj valami szépet
valamit, mi beillik a napsütésbe
valami élesen fényeset
mit el nem takar szürkeség(em)
mondj nekem örömöt,
reményt,
valami könnymenteset
mondj nekem valóra vált álmot..
akkor is, ha...

Hazudj nekem valami szépet,
valamit, mi beillik a napsütésbe....



Forrás: Poet.hu

2011. július 7., csütörtök

Kányádi Sándor - Mezítláb



Lehúztuk a cipőt is,
úgy mentünk, kéz a kézben.
Ázott hajad esővíz-
illatát most is érzem.

Tapicskoltunk a sárban;
sikolyaidtól bokrosodva
futott a sáncban
a sárga patakocska.

– Gyermekkoroddá lennék
érted, te kedves.
– Te jó, te drága.

Társtalan lép az emlék
a kármin-köröm pettyes
tavaszi sárba.




Kerekes László - Vágyvers



Legyek tüzes Nap, ha fázol
útjelző, ha tétovázol
legyek felhő, mely eltakar
ha a világ sokat akar.

Legyek a föld, melyre könnyed
hullajtod, ha most úgy könnyebb
legyek hang, melyet kiejtesz
Holdas éjen elrejthetsz.

Legyek álmod és megfejthetsz
legyek rózsa, és szerethetsz
legyek az út, és elviszlek
legyél igaz és elhiszlek.



2011. július 5., kedd

Kányádi Sándor - Szemed



Mióta fürkész ez a szempár,
hány ezer év óta követ?
Sugaraitól hasadtak már
atomjaikra fák, kövek,

mérgeződtek tengerek tőle,
hamvadtak lábon dzsungelek;
csak én állom még egyelőre
s csalok belőle könnyeket.





Rimanóczy Ildikó - Újrafestelek



Már tudom, hogy nem az álmokban létezel,
hívó szavaimra suttogásod felel -
szellemnek, ha ébred, nincsenek határok,
és ha te is érzed, nem hiába várok.
Szívembe írom most kettőnk történetét,
új hittel teremtek magunknak új esélyt.

Megfestelek téged lelkem élő vásznán,
felragyogsz, mint vihar után a szivárvány -
szemed színét küldi az áprilisi ég,
szavaid szél szárnyán szállongó tollpihék,
rózsaszirmok szövik bársonyukba bőröd,
vad tüzek emlékét csókjaidban őrzöd.

Érzem lépteidet, mert közeledsz felém,
harmatos füveken csillan az új remény,
vágyaimból gyúlnak az útjelző fények,
érkezned kell, tudom - ne maradj el, kérlek.
Nem fájnak az elmúlt, semmivé lett évek -
még nem vagy itt, de már hálát adok érted!



Forrás: Poet.hu

2011. július 4., hétfő

Ivan Goll - Tízezer hajnal (részlet)



I

Megfoghatatlan vagy,
akár a patak,
mit menták sűrűje rejt el.
Sokszor remegés fut a válladon át,
megijedsz tőlem, az arcomtól,
ha föléd hajolok.
Pedig csillagok gyúlnak ki,
ha rámtekintesz, előttem.
Pedig hozzámtartozol éppúgy,
mint archoz a szem
s tudom, majd ha a halál felé hajózol,
egyik dalomat dúdolod akkor is...
És mégis menekülsz, menekülsz csak,
mint mandolinom szökevény futama,
megfoghatatlanul egyre rohansz,
ó, szerelmetes álmom!
Ó, álmom-szerelmem!


B.Radó Lili - Ünnep



Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.


2011. július 3., vasárnap

Phaedra - Vallomás



Ujjaimra fonódott a fény,
Lelkemet napsugár vallatja.
Ritmust pihen az égnyi kékség,
Magára képzel a Végtelen.

Még ne kapcsold ki a világot,
A vágy minden reggel fölébred,
Keresd meg a pattanó szikrát,
Mely forrva nyeri meg a csatát.

Ha összeáll bennem a világ
S nem sikolt ez a mozdulat,
Benyitok a Nap udvarába,
És helyére tolom az eget...




Derzsi Pál - egyszerűen



szeretlek téged
olyan egyszerűen,
ahogy a madár repül
de ugyanúgy vággyal is
egyszerűen
szemérmetlenül
mi vagyok mondd
hogy úgy halok beléd
mint tiszta erdőkbe
esténként
belehanyatlik
a fellobogó ég?!



Szakál Magdolna - Csak addig szeretlek



Csak addig...
míg tavaszt nyár követ,
míg visz a szél fátyolfelleget,
míg egyszer ébreszt a hajnal kék eget,
míg madár száll zöld erdők, magas hegyek felett,
míg szivárvány színe feszül eső után a tűnő horizontra fel,
míg folyók vize a hatalmas óceánban lassan megnyugvásra lel,
míg zuhatagok dübörgő dalára párafelhő lágy nesze felel,
míg viharba cikkcakkos, vad tüzet villám fénye rejt,
míg a hold sarlója hízik, s lesz jó kerek,
míg rét virága kever színeket,
míg őszi fagy jelzi a telet,
CSAK AMÍG... amíg
megengeded.

Forrás: Poet.hu

Hiba történt a modul működésében