2012. szeptember 16., vasárnap

Tiszai P. Imre: nevetésed őrzik az öreg fák




én csak vendég voltam itt a földön, mégis mindent láttam
mert egyetlen-egy fénysugárban a mindenség benne van,
meztelen talpam alatt az összes út végtelenbe futott,
néhány megfáradt lépéssel bejártam a nagyvilágot,
egyetlen csókomban égett ezer nő ajka a számon,
testük egyetlen ölelésben itt volt a tűz-ágyamon,
egyetlen sikolyban bejártuk a mennyeknek országát,
egy végtelen ölelésben éltük lángoló testünk vágyát,
izzadt bőrünkön fénylett fel az utolsó pillanat,
megfáradt kézzel simítottuk egymásra az álmokat
aztán még pörgött a film tovább, szerelmet varázsoltunk,
és ha felébredtünk - létezésünkbe egymást álmodtuk
csak vendég voltam itt a földön mégis minden bennem él,
pillanatokban éltem, az időt ellopták, jön a tél,
egy újabb karácsony, harangszó simul a havas tájra,
öltözz fel jól -féltelek- és majd sétálj ki ott a parkba
                                    hol nevetésed őrzik az öreg fák


Forrás: Poet.hu


2012. szeptember 4., kedd

Budai Zolka: Egészen itt




Csak, ami fontos lüktet, dübörög, dobban,
egészen itt vagy a darabokban,
mint múlt a föld alatt, hol víz és olaj van
és a nyirkos csontok lassú robajban
süppednek túl egy centiméteren.
Az élet vagy és így az életem.

Megszűnt a csönd. Gondolatomban rezegnek
apró ujjai fáradt kezednek
és megérzem szíved szokatlan ritmusát,
ahogy iramlik rajta a titkos át,
mint ablakon az éjjeli árnyék.
Mintha lényedből valóra válnék.

Én beszéltem arról, mit sohasem láttam,
benne égsz minden cigarettámban,
az ünneplő ruhám vagy, lelkedet hordom,
munkát is adtál, már te vagy a dolgom,
és hozzád érek, hozzád van közöm.
Csak te vagy ott, mikor leöltözöm.

Annyira közel a tegnap és az újnak
még lámpái elhomályosulnak,
ha ölellek, mint lélegző testet a hit
és szorítom bizonytalanságait
ezernyi kis sötétkék erednek.
Egészen itt. Egészen. Szeretlek.



Forrás: Poet.hu

 

2012. szeptember 1., szombat

Dezső Anna: Én uram



Rajtam nem volt fátyol,
s nem volt fehér a ruhám.
Mégis én vagyok asszonyod,
idők előtt, és idők után.

Te vagy az én uram…
Ahová Te sóhajtasz,
én arról veszem a levegőt.
Amerre csípőd fordul,
én arra fordítom testemet.
Ha szél kap hajadba,
én ott leszek,
hogy kócosan is
magad-ahogyan én-,
szeresd.


Mert én az asszonyod vagyok.
Örökre az is maradok.
Mert Te vagy az én URAM.
Idők előtt,
és idők után…



Forrás: Anna versek

***
Hiba történt a modul működésében