2012. március 25., vasárnap

Csak Neked



„A szép szavak nem igazak,
Az igaz szavak nem szépek!”*

Én igaz , szép szavakat akarok,
Mert nagyon szeretlek Téged!
Vártam Rád ötvennyolc évig,
És ilyennek álmodtalak mindig
Azt biztosan tudtam,
Hogy megtalállak Téged
Csak azt nem,
Hogy közben eltelik… az Élet.
Életem egy boldog perce Veled,
vagy boldogtalan évtizedek Nélküled ?
Milyen örömmel elcserélném,
de az Ördög nem köt üzletet.
Esténként Veled alszom el,
Reggel Veled ébredek
A jó tulajdonságaidért kedvellek
A rosszakért szeretlek.

Reggelente gyémánt tükörbe nézek,
(Amikor kinyitod a szemed!)

* Lao ce

/ismeretlen szerző/

Fodor Ákos: nyelved és nyelvem...



Nyelved és nyelvem
megbeszélik egymással,
hogy mire nincs szó.





2012. március 11., vasárnap

Alexander: beléd szeretek




minden gondolatod
nyugalmában sérti
véremet

puszta léted
gyermekké alázza
férfi létemet

az ébredéssel
felnövök, a következő
pillanat eltemet

majd felsírok, járni
tanulok, meglátlak és
beléd szeretek



2012. március 7., szerda

Gyurkovics Tibor: Hajnal (részlet)




Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd
Tiéd a sóm, kanalam
mezítlen kell idejönnöd,
hogy rád adjam, ami van.

Rád adjam ruhául a tájat
s a bíbor nagy hegyeket
el kell, hogy bírja a vállad
mindent, amit szeretek.

Örökké hordjad a házam
csiga fel, csiga le, ez az út
és én adok Néked majd három szívet
falevél-alakút!

Szeretlek, jobban a szélnél
mi öleli hosszan a fát
szeretlek, mintha Te élnél
helyettem egy életen át.



Nagy László: Ki viszi át a szerelmet





Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!






2012. március 6., kedd

Fodor Ákos: Egy Pilinszky-dallam




Mikor már csaknem elveszek:
hiányod megfogalmaz.
Két gyengeség beleremeg,
kettejük mily hatalmas!

Lehetetlenségünk ragyog!
Nincs szem, mely belenézhet.
Taglalhatatlan állapot
- nem része az egésznek.

Nincs időnk. Nincs történetünk.
S mi nincs, az múlhatatlan.
Nem ismerünk erényt, se bűnt
az Örök Pillanatban.



2012. március 4., vasárnap

Wass Albert: Mert szeretlek nagyon




Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.





Illyés Gyula: Szerelem




Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.

Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
aki köré a bor egy régi nyárt igéz,
nem állanék meg, ha tekintetemtől e
hófedte hársfasor rügyezni kezdene.

Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
két kezemen maradt szerelmed illatát.


2012. március 3., szombat

Nagy László : Jártam én koromban, hóban




Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.

Húszévem elveszett, s érzem,
te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.

Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.

Köröttem kusza az élet,
kusza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.



Weöres Sándor: Nyár




Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.






2012. március 2., péntek

Bertók László - Boldogság-dal




Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!


Hiba történt a modul működésében