2010. augusztus 29., vasárnap

Dóka György - Szárnyatlan angyal



Kint eső zuhog s végigsöpör a tájon.
Semmi más: sár, bánat a látóhatáron.
Az Álmok kertje mély, meleg esőben ázik,
egy elesett angyal ölel át –
szárnyak nélkül reszket,
álmok nélkül fázik.
*
A hűvös, barna éj remegve száll az ágon
át, hozzád simul, hogy ott nyugalmat találjon.
Egy kis zugot hol elpihen nyugton, csendesen,
hol ketten lehettek és nem látja senki sem,
hogy átölel, hogy túl közel ér s te rád lehull,
míg fenn egy folt: a Hold a volt napok őre kigyúl;
s körötte csillagok – kis zátonyok az égen
úsznak el s így tűnnek el sötét tengerében
a bársony éjnek, ahogyan álmaink tétován
merülnek a végtelenbe minden éjszakán.

Öleld magadhoz őt, ne engedd egyedül,
álmod őre ma még, de holnap elrepül
s itt hagy magadra, belül csak édes kín marad…
tudod jól: te sem vagy bátor megélni napjaidat.
Minden nap fondorlat, csapda s hulló alkonyok
borulnak le rád – nem védenek angyalok
se már; pontos léptein közelít az Idő,
de elhagy, elfelejt mert hűtlen barátod ő.
Kis kupaccá gyűlnek a percek egy éj alatt,
álmod kertje fáradt s védtelen angyalodat
ki melletted állt – elrejti már
a Titkok kertje hívja, de újra rád talál
s ha ott lesz: fogd a szárnyait, nézz a szemébe
s kérd, őrizze álmaid s hogy
soha ne legyen vége.


Forrás: Poet.hu

2010. augusztus 27., péntek

Őri István - Mondd, mi lesz




...Mondd, mi lesz, ha megtalál az érzés?
Mondd, mi lesz, ha hív a messzeség?...

Mondd, mi lesz, ha érzem: mindez kevés?
Mi lesz, ha menni akarok - hozzád! veled!
Mondd, mi lesz, ha csak álmodom kezed?
s az utat, mely feléd vezet?...

akkor meghalok
csendben, szótlanul
elmegyek oda, ahol a madár se jár
és várok a feltámadásig
mert ott mindenki vár
és beszélgetek velük
elmondom életem
mindent, ami történt velem
és beszélek rólad is
arannyal csillogót
gyémánt szivárványt
tűzzel lángolót
mert szeretlek itt is
ha bár csak lélek vagyok
s mindent láthatok
mi szép és kedves nekem
de homályban van a világ
csak téged lát szemem
nincskezem nyújtom feléd
nincshangomon suttogok neked
ott messze lent, hol éled életed
hátha áttör a zajon a szerelmes
gyenge hang
hátha úgy hallod meg
mint imára hívó harang
és elindulsz felém
úttalan utakon
sohanemvolt vágyakon
legyőzve mindent, mi utadba áll
s közben a hívó harang szava
előtted jár
és vezet
és egyre hangosabb...
és egyszer csak megváltozik
s akkor szívedbe béke költözik
mert szavakat hallasz harangszó helyett
és megérted: mostmár mindent lehet
engem is! -
és felém nyújtod szent kezed
és nekem adod drága életed

és feléd nyújtom vankezem
és neked adom életem

mindenem...

örökkön örökké

ámen


2010. augusztus 21., szombat

Somlyó Zoltán - A büszke szem



A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban titok él.
A büszke kéz, az összezárul;
a büszke szív, az nem remél.

Én feléd nézek két szememmel
s a szájam zárt, mert titka van.
S feléd lengetem két kezemmel
a szívem, amely nyitva van.


2010. augusztus 20., péntek

Papp Für János - Naplemente



a várost elhagyom
a tükörben összeszűkül az út
egymásra dőlnek a házak
teljesen magadra hagylak
abban a végképp csendben
ami érthetetlen torlódik mögém
előttem a nélküled
tágas terei bomlanak
kinyílik valami roppant árvaság
elsoványodsz elfogysz
a horizont metsző élei közt
csak maradékaid maradnak;
dobálnak-tépnek-összeraknak
bármi-forma lehetsz
csak az egész tilt ki magából
félhomályba érek
fényszórót kapcsolok
(egyetlen napraforgó virágán
bolyong a naplemente)


Forrás: Poet.hu

Hajdú Levente - Emléked futára




Az alkonyégre ránőtt már az este,
imbolygó léptű nyári éj ölel,
feszeng egy szó az ajkam szegletében,
kimondanám, de nem vagy már közel.

Hervadt vágyakat kaszál kinn a bánat,
fájdalmam terhét magam hordozom,
örömöm rózsája immár elvirágzott,
gyógyulni vágynék, s nincsen orvosom.

Átfestett magányban táncol most a jelen,
csöndjének súlya vállamra tapad,
reám talál mindig emléked futára,
időz egy percig... s aztán elszalad.


Forrás: Poet.hu

2010. augusztus 19., csütörtök

Babits Mihály - Szerelmesek



A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik egymást,
mint akik nem látták már ezer éve,
dajkálva lassan, elringatva gyöngéd,
szép mozdulattal
testük csodásan-égő drágagyöngyét,
majd szájukat a csókhoz igazítják,
keresve átkozott-zárt életüknek
a nyitját,
de tétováznak még, várnak sokáig,
eltávolodnak, úgy tekintenek föl
a messze mámor ködbe fúlt fokáig
boldogtalan szemük széjjelmeresztett,
nagy csillagával, hogy magukra öltsék
a könnyű vágyat, mint nehéz keresztet,
és szájuk és szemük és benn a lelkük
reszket.


Barna Márta - Asszony vagyok




Ha dal lehetnék,
Neked szólnék.
Ha szellő,
Hozzád szállnék.
Ha fény,
Érted a sötétet
tündöklővé tenném.

De mert asszony vagyok,
fohászként Hozzád szállok és
ajkadon imaként megpihenek.
Homlokodon redővé fércelődöm.
Szíveden bújócskázom.
Szerelem édes érintéseként
ereidben, mint a vér
zsibongva áramolok...




Derzsi Pál - csak azért




félálomban is rád
hogy emlékezzem
ahogyan lépdelsz
álmok felnőtte tisztásokon
szelíd az éj
ahogy a kezem
kezedbe röppen
csak azért
ne félj


Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor - Úgy viszlek...




Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem,
hogy lüktet a csend s a halkuló világ
úgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőn
a levele után rezzenő faág.

Nem vagy sehol, csak konok némaságom
őriz, mint álmot, mint elvesztett csodát,
s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe
úgy viszlek magammal emlékként tovább.




Forrás: Poet.hu


2010. augusztus 17., kedd

Szakál Magdolna - égi kárhozatban



ördögöt küldött-e a menny
vagy angyalt a baljós, kénkövet okádó vad pokol
nem tudom, de ha kell, én érte akár elkárhozom
legyen Ő sajgó végzetem

hisz tűzszeme véste szívemre a lángoló zsoltárt
s most érintő űrt zengenek
a testben futó vérerek
s az egymáshoz elfehérült kínnal igyekvő bordák

égi asztalnál éhezem
mert üres tenyeremre csak ujjad nyomát szorítom
és vér serken szám zugában lásd: felperzselte csókod
s pokol tornácán égek el...

HIÁNYZOL


Forrás: Poet.hu

Derzsi Pál - Fogj szorosabban



fogj szorosabban,
hogy sajduljon testem
e szorításban,
s érezzelek mindenhol:
vízben, tűzben, a napsugárban,
és szeresd a hangomat is,
a tied egészen,
hozzád, neked beszélnek
szavaim, hát zsongjanak
tovább, le, egészen
vágyódó tested szép hajlatain,
nyílj, kívánj bolondul,
ahogyan Napba mártózik a virág,
virul szellőnek táncán, énekén
s füvek felnövő loboncában
a fénnyel szeretkezik


Forrás: Poet.hu

2010. augusztus 14., szombat

Hajnal Anna - Nevem kimondtad



Nevem kimondtad, s nyelveden
megolvadt nevem, mézes bor,
átgyúlt köröttünk a sötét,
s illatozott ezer bokor,
és százezer fülemile
énekelt, egyre csattogott,
eső verte az ablakot,
odakünn kitavaszodott...

Hozzám hajoltál s forgószél
tört rám és forgatott vakon,
hozzám simultál és a szél
szédülten elült vállamon,
s amikor összeért a szánk
hogy villám ért-e? vagy parázs?
megbénult minden gyors tagom,
s a szívem haldokló parázs...





Hiba történt a modul működésében