2009. november 30., hétfő

Sárhelyi Erika - Utolsó utáni üzenet


Hideg van itt... Bár ti tudjátok,
én egész életemben fáztam,
nem volt jó nekem, csak a nyárban -
s lám, most nektek is kék a szátok.

Menjetek is, a könnyből elég,
nem olyan szomorú dolog ez!
Engem az élet már nem sebez -
ideát örökké kék az ég.

Most már elleszek - virág se kell,
meg a novemberi hajcihő!
Nem egy vidám hely a temető.
Kérlek, többé ne is gyertek el.

Időnként majd gondoljatok rám,
ha valami finomat esztek,
vagy ha friss tavaszillat reszket,
és cinkepár ül a körtefán.

No, induljatok, hamar-hamar,
mindjárt az eső is elered!
Ne aggódjatok, s ne féltsetek -
ha fázom, majd az ég betakar.

/Netelka/

Wass Albert - Talán





Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.






Akasa - Álmodom



Sarkig tárom az ablakom,
talán ma jössz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben
most jó nagyon,
ahogy csendben megülsz a vállamon.

... S dúdolom halkan mi fájt nagyon,
és könnyem remeg a szárnyadon.
S vigyázok meg ne sértselek,
mikor a karomba veszlek
mert féltelek.

Mert kóbor szél jön, és az Istenek,
elviszik egyetlen Kincsemet.

De sarkig tárom az ablakom,
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben,
most jó nagyon.
S most nem fáj az sem,
hogy csak álmodom.

Gősi Vali - Csak táncolok



A semmi szélén táncolok
egymagamban, s hallgatom
a mindenség halk csenddalát,
egy fájó lét-melódiát.

Csak táncolok, csak lépdelek
a semmiben - most nem veled,
világon átnyúló kedvesem,
te sem vagy most már itt velem.

Magam vagyok - a semmiben,
talán az Isten sincs velem.
Most nem kísért'nek tegnapok,
A semmi szélén táncolok.

Lehet, hogy már én sem vagyok,
csak árnyam lép: árnyék vagyok,
és indulok a mély felé,
hol semmi nincs, csak fény, a FÉNY…



2009. november 29., vasárnap

Jószay Magdolna - Ha kérném




Ha kérném a nappalod,

mondd, nekem adnád-e?
Ha vágynám a hajnalod,
én pótolhatnám-e?

Ha elmennék messzire,
utánam jönnél-e?
Ha két szárnyam letörne,
válladra vennél-e?

/Magdileona/

Fortune-Brana - Mezítláb






Hogy tudnám elmesélni, milyen érzés

mezítláb járni a mennyország füvén
versenyt futni a fénnyel, s megpihenni
felhõpárnáknak keskeny peremén
súlytalanul sodródni az idõ
testtelen-végtelen zuhatagában,
csukott szemmel és tágra nyitott szívvel
elmerülni az öröm folyamában,
mezítláb fönn a mennyország füvén
túl emlékek és fájdalmak világán
egyszerre sírni és szívbõl nevetni
a boldogság sosem múló csodáján,
lebegni és suhanni,
reszketni és zuhanni,
hallgatni, ahogy egyre gyorsuló
ütemet ver szívemben az óra
s felriadni karodban ringatózva.












Mecsek Zsuzsa - Torkomon szorító kötél



Torkomon szorító
kötél a sírás,
számon nem jön ki szó,
kezemből nem folyik írás.
Most meg tudnék
halni könnyen,
csak hagynom kellene,
hogy megfojtson a könnyem.
Most ki tudnék feküdni,
mint egy ravatalra,
a szél-rongyolta,
zizegő avarra,
s a szürke eget is
magamra húznám,
ha tudnám, hogy
sírva borulsz rám.

/aquarius/



Málna - Aludj


aludj
míg én csendes szavakat
gyűjtök neked
most lelkem is lábujjhegyen jár
aludj
csak halkan súgom füledbe
hogy olyan jó lenne
elmerülni benned
egy szelíd szédülésben
talán szíved fölött
piciny menedékben
s lélegzetet venni belőled
majd hagyni
hogy hallgass belém
utána álmaidban elbújva
hozzád csitulni
és elálmodni azt az éjszakát
amikor szerelmeddé csókoltál
aludj...


Forrás: Poet.hu




Képes Géza - Elég



minden parázs

hideg hamu
minden szó

néma tátogás

nem kellenek szavak

elég
egy
összevillanás

még az se kell

elég
ha
vagy

Falu Tamás - Mécses





Mécses szeretnék lenni a szobádban,

Így lehetnél csak este enyém.
Arannyal zengő lángom beragyogna,
S árnyadat a falra festeném.

Kihallgatnám a némaság beszédét,
Mit szíved az éjnek tartogat
És az utolsó sápadt lobbanással
Megcsókolnám az árnyékodat.








2009. november 28., szombat

Baranyi Ferenc - Lány a kútnál



A lány leült a kútnál
és szép volt, mint a kút,
melynek mélysége lentről
fel, az arcára hullt,
a kőalak mögötte
majd megveszett, hiszen
rangban hozzákövülni
nem volt reménye sem,
a lány leült a kútnál
és elmosolyodott,
az örökkévalóság
percekre tört legott,
felkaptam egy darabját
s elfutottam vele,
nehogy egy moccanás, egy
zörej visszavegye.
Csak nékem rendeződött
így össze ez a kép.
S immár kimerevített
tökély a töredék:
az elcsent pillanat már
örökös programom.

A lány leült a kútnál.
Azóta szomjazom.


Tóthárpád Ferenc - Bársonyodba öltözöm







Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem is állsz, én érzem meleged!
Egyébre már mire is vágynék.
Talán – ha megfognád a kezemet...
Talán, ha még szólnál néhány jó szót,
S hazudnád, hogy... akárhány életen is át!
Ha Isten így rendelte: legyen!
De nem felejtem árnyad bársonyát!

Rab Zsuzsa - Dúdoló



Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?

Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.

Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.


2009. november 27., péntek

Málna - Nem sírok






nem sírok,
mert könnycseppjeimbe rejtettelek
nem sóhajtok
mert leheletembe bújtattalak
nem sírok
csak gyere ide mellém
és üljünk le a csöndben,
csak úgy, ketten egyedül....
nem sírok...

Forrás: Poet.hu

2009. november 22., vasárnap

Akasa - Késő






Néhány hang voltál.
Nekem egyetlen dallam.
Már tudom, hogy késő
te távoli alak…
De én mindig
ha nem is mondtam,

magamban dúdoltalak.


Derzsi Pál - Pillanat



Bogárnesz most az éj, a pillanat
távolokat köt, s te itt vagy újra,
itt suhansz lehunyt pilláim alatt,
s megállsz szomjas lelkemre hajolva.

Vártalak, kedves, a fényverésben
megérint a kezed: puha dallam,
nem fájhat, ha én annyira féltem
mosolyod a rámhulló tavaszban.

Bogárnesz csak az éj, a pillanat
sötét bársonyon villan, átoson;
Rongyos köpenyében már ott matat
hűs éj üszkei közt a Hold-neon.

1990. március 28.


Forrás: Poet.hu

Elrejted arcod




Elrejted arcod,
Ha izzó parazsak
Égetik utunkat?
Táncolsz velem
Szelíd hárfa hangjára
Ha fátylat fon a felhő,
S köddé válik múltunk?
Szállsz velem
Még egyszer utoljára
Kék ég mögé bújva
Ha újra ágyamra
Kapaszkodik a csend?
Mondd…
Őrized nekem a lángot,
Míg piciny porszemekből
összefércelem álmom?

Phaedra

Hiba történt a modul működésében