2009. december 31., csütörtök

Újévi pár sor




A küszöbödön már itt toporog,
holnapodba szebb jövőt mosolyog,
engedd be, mert úgyis bejön
- fölötte áll téren és időn -

Zsebében rejt sok pillanatot,
napokat, s tán fényes életet,
jövődet nem kell kutatnod,
ne less, majd úgyis megtudod...

Élj a mának - carpe diem,
érezd most át szép perceidet,
a holnap ki tudja mit terem,
én azt kívánom, szebb legyen

- és boldog új évet neked! -

/H. É./




...engedjétek meg, hogy így újévre először egy saját versemet hozzam Nektek...


2009. december 30., szerda

József Attila - Várlak





Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.






2009. december 29., kedd

Málna - Végtelen



sűrűsödik a sötétség
mélyen alszik a szél
a néma csöndet faggatom:
- hol a Végtelen? -

emlékek halkan énekelnek
csönd lehunyja szemét
de pilláin át is látom
némán sír a válaszon ...

ma éjjel könnyeznek a felhők
helyettem
csöndben mosnak el mindent
egy emlék marad
lent
kopott pad alatt
elbújva
mint egyetlen szerelem

megadva magát
erőtlen fekszik a rémület
kietlen tájon
apró kezeimmel
az Esőistenhez imádkozom…

vérszínű vágy
menny párkányára száll
hol néma virág nyílik a temetőben
és meztelen lelkek
sírva ölelkeznek

csendesebb szerelmük a sírnál
mélyebb a tengernél
felettük
Isten is lehunyja fáradt szemét…





Forrás: Poet.hu

2009. december 28., hétfő

csillagszem - Zárj




Zárt ajtók közt éledek
nyiss rám, mert félek.

Zár kattan, nyitod szíved
ajkad csókja édes mézed.

Karod ölel, ajtó csattan
bezártál érzem, itt vagyok
benned.

Szívedbe zártan, kis apró szobádban..

Szeretlek.



Forrás: Poet.hu

2009. december 27., vasárnap

Mecsek Zsuzsa - Várni



Haldoklik a falon az óra,

pálcikáin lassan vánszorog,
késő-délutáni lusta fények
simogatják az ablakot.
Ebben a térben, és jelen időben
egyre nagyobbá tágul az űr,
felforrósodik belül a hiány,
s a ruhán egy könnycsepp lassan kihűl.
A kéz még tesz-vesz, néha mozdul,
feldíszíti a meztelen magányt,
de a szív már levette minden göncét,
mit sebtében magára hányt.
Agyban, lélekben, levegőben
már csak a kérdőjel vibrál,
könnyet mar a vörösödő szembe:
miért késik ennyit, hol jár?
Félrekushad szűkölve a büszkeség,
a vágy a telefonnal szemez,
falnak dől a roggyanó tartás,
maga sem fogja föl, mi ez.
S mikor a kín már-már kardjába dől,
reményt neszez, zörren a zár,
a kéz gyorsan matatni kezd,
de a szív már az ajtóban áll…


aquarius


Gere Irén - Az én ünnepem...



Az én ünnepem a másnap:
mikor már senki nem vár új csodát,
és beéri a tegnapival,
és nem csörren a telefon,
és halkan szól egy régi dal.

..Akkor is esett a hó,
és fény csillant az ágakon,
és akkor is itt járt a Télapó,
- mégis más volt! -
Vagy nem tudom…
---
Mi változott azóta?
Én? az élet? a nóta?
S ha változott is...
Ki tehet róla...?
---
A lelkem ma is fényes, lángoló,
még ma is fehér és hideg a hó,
s ha gömbbé gyúrom,
a kezem most is fázik...
és valami mégis úgy hiányzik!



Fodor Ákos - Ajtód vagyok



Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre-
nyílóan, könnyen, zajtalanul.





2009. december 25., péntek

József Attila - Betlehemi királyok




Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csi
llag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya
lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk m
ind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!




2009. december 24., csütörtök

2009. december 21., hétfő

Ametist - Téli álom



Húr nélküli lantot penget a képzelet:
a Tél-tündér váratlan érkezett
halvány kezével végigsimít a tájon
- zúzmara-álom -
apró, didergő jégcsapok csengetnek
kristály-dallamot, és egyre
halkuló dalát dúdolja jég-virág:
tavaszról mesél, mielőtt aludni tér...
a víz színét szivárványszínű
jég borítja már, dermedt a csend
csodára vár - egy hópehely puhán
arcomra hull, azután még egy, s
hangtalanul, lábujjhegyen közelít
oson a Tél - a tájra köd borul -
s egymásba olvadó színek
helyén most minden
szikrázó fehér...


Forrás: Poet.hu

Sándor Gyula - Már nem talállak




Kiszáradt perceket morzsolok

Kezemből porként széthulló napok
Peregnek
S mint széltől űzött ködök hozzád sietnek
Majd megpihennek, hófehér válladon
Rólad álmodom
Lelkem kínjaival görgetek
Hatalmas, sziklákból rakott időhegyeket
Halomba hordott éveket
Taszítok félre
Azt remélve
Hogy vársz valahol
De csak a csend dalol, s a lüktető erek
Duzzadó sejtjeimet
Lávaként égetik
S a régen elapadt
Könnyekre tapadt
Már minden
Mi belőled megmaradt



2009. december 20., vasárnap

Derzsi Pál - Láz



az este köréd kondorodott,
forróságodtól kicsattant a Hold,
ahogyan bámult szinte kiesett
bakacsinjából, de kapaszkodott
a vén kujon, mert mégis:
hogy nézne ki lent az udvaron
tönkrezuhanva, karéjtalanul…
s ahogy így, estbebugyoláltan
suhantál erre-arra izzón,
s égtél a gyötrő, gyönyörű lázban,
senki-se-látta meseszép éjben
suttogott lépted mesét a Földnek,
ringta a mát, a holnapot,
hajadra, bódult ámulatukban
mind lecsordultak a csillagok.


Forrás: Poet.hu


Fodor Ákos idézet



megtörténik velem az élet
és az élettel megtörtének.
Eldönthetetlen: melyikünkben
lesz nyomtalanabb ez a történet

Fodor Ákos


2009. december 19., szombat

Tóth Éva - Genezis





Kezed teremti testemet
száddal lelket lehelsz belém
arcom szemedben tündököl
nevemen szólítasz

Magamban hogyan fényeskedjek?
Magamban sötétben vagyok
magamban formátlan göröngy
magamban nem vagyok.






Akasa - Fényképedre


Álarcban jöttem hozzád,
hogy ne lásd meg arcomat.
Tudod, nekem már,
csalódnom nem szabad.
Szád a számon!
Ünnep, hogy vagy!
Ünnep a pillanat!
Látod elárul mégis,
minden mozdulat.
S ha rám adja ruháját
majd az örök Alkony.
Varjak követik kihűlt lépteimet.
Vajon lesz e még erőm eldadogni?
/én szemmel követtelek…/
Vajon lesz e még időm bevallani?

hogy mindig szerettelek

2009. december 17., csütörtök

Pilinszky János - Itt és most




A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.



2009. december 16., szerda

Derzsi Pál - Havaddá váltam


tudjátok, milyen az: zsivaj és dal közt
űri sötétre, pokolra látni,
mocsármély magányban megfeszülve
egyre csak egyre vágyni, s akárki
beléd tarolhat, s te élve érzed,
miként fogy lassan a meggajdult élet?

a gyertyák sercegve csonkra égnek,
s loboghatnak az asztali csendben,
üres az este, remény oson csak
huncut, erős, jövőnket nyitó ez,
de hiányodat ma nem oltja semmi,

semmi a szó, mihez nem simul lelked,
sötét a tér, és nincs hova lépnem,
csak messze lobbanó lámpafényen,
fényvágta útján hív a szerelmed,

csillag-szövétnek éji világban,
remény-telem vagy, én havaddá váltam.



Móricz Eszter - Ne fuss el!




Ne rohanj, ne fuss el,
úgyis megtalállak!
Mindenütt velem vagy,
áprilisi hideg
szélben, vad viharban,
éjszakai csöndben,
sápadt hajnalokban.
Ne fuss, ne rohanj el,
úgyis megtalállak!
A vén hold elvezet,
mutatja az utam,
lágy szellő felröpít, s
a fák súgják hol vagy.
Ne rohanj, ne fuss el,
úgyis megtalállak!
Itt vagy a szívemben,
csöndben vigyázok rád...


Szabolcsi Erzsébet - Új nap



Rám kopogott a hajnal,
gyöngéden megérintett,
súgott egy-két szép szót,
s én félálomban követtem,
még duruzsolt fülemben álmom,
még pilláim mögött képek vonultak,
még lüktetett bennem valami túlvilági zene,
még nehezen szakadtam el a varázslattól,
még félig-meddig visszahulltam az öntudatlanságba,
s akkor megéreztem az új nap illatát,
akkor hűs friss szelek cirógattak,
akkor felcsendült egy új dallam,
akkor résnyire nyílt szemem
felfedezte a felszökő fényt,
a valóság színes felhőit,
s jó volt megéreznem
az új nap csodáit...



2009. december 15., kedd

Málna - Fának dőlve támasztom csendem



a fának dőlve támasztom
csendem

nem moccan az idő sem
velem együtt érzi
a füstillatú ősz
jöttét

csend van
senki sem figyel

ki nem mondott fohászok
reszkető szenvedély
széttérdepelt
remények körülöttem

fának dőlt testemben
magam maradtam

csend van

nem hallod hogy
érted imádkozom
nem érzed hogy
sebeid hűs tenyeremmel
simogatom

szeretem lehunyt szemed alatt
hordott magamat...

itt lent
mélyen
lelkem csendjében
megőrizlek Kedvesem...


Forrás: Poet.hu

2009. december 14., hétfő

Zágonyi Mónika - vihar után




szürkéskék ködfátyol
kedvetlen lelkemben
villámló hangodtól
szempillám megrebben
elrejtem árnyékod
nincs ennél szebb mámor
villámló hangoddal
szívemmel m'ért játszol?
csillámló ködfüggöny
harmatcsepp - díszítsd csak
bódító sóhajtás
ajkamról szárnyat kap
hömpölygő hullámok
lassabban lélegzem
létem száll, távol jár
könnyed lett, testetlen

/barackvirág/



2009. december 13., vasárnap

Kónya Gábor - akarom mondani


ameddig a szem ellát: határ
és ahová már a szem sem
oda lyukat üt a versem
a végtelen pár sorba fojtva
tágul a tér az idő remél
vár még a kósza szóra
bolygóként kering - isten int
ha kész a műve és én írom
papírra tükörre ha kéred
párnádra illatot festek
havat álmodok a hegyeknek
pitvarodba rögöket sírok
ha írok zsibbadj - szavam
vénádban fájjon minduntalan
agyadban az ereket törje
bénuljon beléd örökre
és ha már az agy sem
a lyuk legyen a versem
tátongó fekete rés az égen
egy gondolat foszlánya
az utolsó észlelésben

/SajnosNem/

Forrás: Poet.hu

Buda Ferenc - Ne rejtőzz el...



Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rád csukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvízen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!


2009. december 7., hétfő

Egyszer






Szótlanul terülnek el
A csend szavai,
Lágyan érintenek-
Csillaggá csókolják
Szívemet,
Amíg emésztő tűzként
Egy leszek veled.

/phaedra/






2009. december 6., vasárnap

Tóth Balázs - Ragyogás



Mint mikor felhő takarja el a napot,
S a szürke ég alatt, mint kőszikla vagyok
Magamban, magányosan, dacolva éggel,
Földdel, gondokkal, vágyakkal, szürkeséggel,

S lábaim előtt egy vak tavon, feketén
Siklanak lomha bús hullámok tetején
Szótlan vadkacsái a lúdbőrző tónak,
És visszhangja van minden magányos szónak...

***

És mint mikor a nap aranysugarai
Ütnek lyukat átok-felhőn, és dalai
Szólnak vidáman szálló madárrajoknak.
És mélykék hullám csapódik zöld partoknak,

És ahogy szellő fújja tova a habot
Minden apró cseppben ott látom a napot.
És a nap szemében egy másik világot:
Eget, földet, vágyakat... és boldogságot.

/Arnodre/

Kormányos Sándor - Elfeledve




Bolyongok szél-tépte fák alatt
megnyugvást,és vigaszt keresve,
a hiányodtól reszketek,míg
befed lassan a szürke este.

Hervadt homályban eső szitál
az őszi alkony már rég halott,
s dermedt szívemre bús ködök
lehelnek zúzmarás ablakot.

Elmúlt a nyár,s az őszi vágy
belehullott a téli csendbe,
csak én maradtam a fák alatt
reszketve, fázva, elfeledve.



Fitó Ica - Gyengéden





szállongó
hópelyhek
a kopár
tájon
gyengéden
fedik be
emlékünk
hogy ne
fájjon


2009. december 2., szerda

Dsida Jenő - Minden nap esttel végződik



Minden nap esttel végződik.
Minden zaj csenddel végződik.
Minden valami semmivel végződik
és holt betű lesz minden fájdalom.

Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.

Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.

Ilyenkor a templomokat is bezárják,
az Isten magára csavarja
gomolygó, vastag, sokredős ruháját –
minden valami semmivel végződik.

Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,
a koldusok bokrok alá húzzák magukat,
a tücsök ciripel. Este lett.
S néma verssé lesz egy-egy fájdalom



Jáger László - Vetkőznek már az őszi fák




Vetkőznek már az őszi fák
didergő téli nászra
mézcsöppként ragyog fönn a Hold
valószínűtlen látomása

Sötét küllő a hegy mögött
volt ködök titkait rejti
hogy holnap patak vize légy
felhőként kell ma megszületni

Gúnyos kacaj: az őszi szél
tépett venyigék között nyargal
fürtök helyett lehullt szemek
hiányodért nem vigasztal


Forrás: Poet.hu





Kormányos Sándor - Alkony




Megfakult nyarunknak
hulló sóhajával
színeinket szórva
az őszbe olvadunk,
könnycseppként gördülünk
rétek harmatában,
és vérző mosollyal
az égre lobbanunk...



Forrás: Poet.hu

Bódai-Soós Judit - Az ötödik



(Levegő)
Isteni sóhajból
fakadó lételem
ég-puha méhében
fogan a végtelen.

(Tűz)
Napszínű lángokkal
táncoló lobogás,
vágyakat hevítő
szikrázó látomás.

(Víz)
Tomboló viharból
hajnali harmaton
életté szelídült
könnycsepp az arcokon.

(Föld)
Létnek testet adó
mindent befogadás,
csillagporból termett
megszilárdult varázs.

* * *

(Ember)
Isteni sóhajból
táncoló lobogás,
életté szelídült
megszilárdult varázs.

/juditti/

Forrás: Poet.hu



2009. december 1., kedd

Fodor Ákos - Ima









léptedért lettem:
utad vagyok - célod nem.
Lassan fuss rajtam








2009. november 30., hétfő

Sárhelyi Erika - Utolsó utáni üzenet


Hideg van itt... Bár ti tudjátok,
én egész életemben fáztam,
nem volt jó nekem, csak a nyárban -
s lám, most nektek is kék a szátok.

Menjetek is, a könnyből elég,
nem olyan szomorú dolog ez!
Engem az élet már nem sebez -
ideát örökké kék az ég.

Most már elleszek - virág se kell,
meg a novemberi hajcihő!
Nem egy vidám hely a temető.
Kérlek, többé ne is gyertek el.

Időnként majd gondoljatok rám,
ha valami finomat esztek,
vagy ha friss tavaszillat reszket,
és cinkepár ül a körtefán.

No, induljatok, hamar-hamar,
mindjárt az eső is elered!
Ne aggódjatok, s ne féltsetek -
ha fázom, majd az ég betakar.

/Netelka/

Wass Albert - Talán





Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.






Akasa - Álmodom



Sarkig tárom az ablakom,
talán ma jössz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben
most jó nagyon,
ahogy csendben megülsz a vállamon.

... S dúdolom halkan mi fájt nagyon,
és könnyem remeg a szárnyadon.
S vigyázok meg ne sértselek,
mikor a karomba veszlek
mert féltelek.

Mert kóbor szél jön, és az Istenek,
elviszik egyetlen Kincsemet.

De sarkig tárom az ablakom,
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben,
most jó nagyon.
S most nem fáj az sem,
hogy csak álmodom.

Gősi Vali - Csak táncolok



A semmi szélén táncolok
egymagamban, s hallgatom
a mindenség halk csenddalát,
egy fájó lét-melódiát.

Csak táncolok, csak lépdelek
a semmiben - most nem veled,
világon átnyúló kedvesem,
te sem vagy most már itt velem.

Magam vagyok - a semmiben,
talán az Isten sincs velem.
Most nem kísért'nek tegnapok,
A semmi szélén táncolok.

Lehet, hogy már én sem vagyok,
csak árnyam lép: árnyék vagyok,
és indulok a mély felé,
hol semmi nincs, csak fény, a FÉNY…



2009. november 29., vasárnap

Jószay Magdolna - Ha kérném




Ha kérném a nappalod,

mondd, nekem adnád-e?
Ha vágynám a hajnalod,
én pótolhatnám-e?

Ha elmennék messzire,
utánam jönnél-e?
Ha két szárnyam letörne,
válladra vennél-e?

/Magdileona/

Fortune-Brana - Mezítláb






Hogy tudnám elmesélni, milyen érzés

mezítláb járni a mennyország füvén
versenyt futni a fénnyel, s megpihenni
felhõpárnáknak keskeny peremén
súlytalanul sodródni az idõ
testtelen-végtelen zuhatagában,
csukott szemmel és tágra nyitott szívvel
elmerülni az öröm folyamában,
mezítláb fönn a mennyország füvén
túl emlékek és fájdalmak világán
egyszerre sírni és szívbõl nevetni
a boldogság sosem múló csodáján,
lebegni és suhanni,
reszketni és zuhanni,
hallgatni, ahogy egyre gyorsuló
ütemet ver szívemben az óra
s felriadni karodban ringatózva.












Mecsek Zsuzsa - Torkomon szorító kötél



Torkomon szorító
kötél a sírás,
számon nem jön ki szó,
kezemből nem folyik írás.
Most meg tudnék
halni könnyen,
csak hagynom kellene,
hogy megfojtson a könnyem.
Most ki tudnék feküdni,
mint egy ravatalra,
a szél-rongyolta,
zizegő avarra,
s a szürke eget is
magamra húznám,
ha tudnám, hogy
sírva borulsz rám.

/aquarius/



Málna - Aludj


aludj
míg én csendes szavakat
gyűjtök neked
most lelkem is lábujjhegyen jár
aludj
csak halkan súgom füledbe
hogy olyan jó lenne
elmerülni benned
egy szelíd szédülésben
talán szíved fölött
piciny menedékben
s lélegzetet venni belőled
majd hagyni
hogy hallgass belém
utána álmaidban elbújva
hozzád csitulni
és elálmodni azt az éjszakát
amikor szerelmeddé csókoltál
aludj...


Forrás: Poet.hu




Képes Géza - Elég



minden parázs

hideg hamu
minden szó

néma tátogás

nem kellenek szavak

elég
egy
összevillanás

még az se kell

elég
ha
vagy

Falu Tamás - Mécses





Mécses szeretnék lenni a szobádban,

Így lehetnél csak este enyém.
Arannyal zengő lángom beragyogna,
S árnyadat a falra festeném.

Kihallgatnám a némaság beszédét,
Mit szíved az éjnek tartogat
És az utolsó sápadt lobbanással
Megcsókolnám az árnyékodat.








2009. november 28., szombat

Baranyi Ferenc - Lány a kútnál



A lány leült a kútnál
és szép volt, mint a kút,
melynek mélysége lentről
fel, az arcára hullt,
a kőalak mögötte
majd megveszett, hiszen
rangban hozzákövülni
nem volt reménye sem,
a lány leült a kútnál
és elmosolyodott,
az örökkévalóság
percekre tört legott,
felkaptam egy darabját
s elfutottam vele,
nehogy egy moccanás, egy
zörej visszavegye.
Csak nékem rendeződött
így össze ez a kép.
S immár kimerevített
tökély a töredék:
az elcsent pillanat már
örökös programom.

A lány leült a kútnál.
Azóta szomjazom.


Tóthárpád Ferenc - Bársonyodba öltözöm






Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem is állsz, én érzem meleged!
Egyébre már mire is vágynék.
Talán – ha megfognád a kezemet...
Talán, ha még szólnál néhány jó szót,
S hazudnád, hogy... akárhány életen is át!
Ha Isten így rendelte: legyen!
De nem felejtem árnyad bársonyát!

Rab Zsuzsa - Dúdoló




Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?

Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.

Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.


2009. november 27., péntek

Málna - Nem sírok






nem sírok,
mert könnycseppjeimbe rejtettelek
nem sóhajtok
mert leheletembe bújtattalak
nem sírok
csak gyere ide mellém
és üljünk le a csöndben,
csak úgy, ketten egyedül....
nem sírok...

Forrás: Poet.hu

2009. november 22., vasárnap

Akasa - Késő






Néhány hang voltál.
Nekem egyetlen dallam.
Már tudom, hogy késő
te távoli alak…
De én mindig
ha nem is mondtam,

magamban dúdoltalak.


Derzsi Pál - Pillanat



Bogárnesz most az éj, a pillanat
távolokat köt, s te itt vagy újra,
itt suhansz lehunyt pilláim alatt,
s megállsz szomjas lelkemre hajolva.

Vártalak, kedves, a fényverésben
megérint a kezed: puha dallam,
nem fájhat, ha én annyira féltem
mosolyod a rámhulló tavaszban.

Bogárnesz csak az éj, a pillanat
sötét bársonyon villan, átoson;
Rongyos köpenyében már ott matat
hűs éj üszkei közt a Hold-neon.

1990. március 28.


Forrás: Poet.hu

Elrejted arcod




Elrejted arcod,
Ha izzó parazsak
Égetik utunkat?
Táncolsz velem
Szelíd hárfa hangjára
Ha fátylat fon a felhő,
S köddé válik múltunk?
Szállsz velem
Még egyszer utoljára
Kék ég mögé bújva
Ha újra ágyamra
Kapaszkodik a csend?
Mondd…
Őrized nekem a lángot,
Míg piciny porszemekből
összefércelem álmom?

Phaedra

2009. szeptember 13., vasárnap

Szakál Magdolna - lepedőráncok titkai ( hajnal...csak a hajnal )



óvatosan ébresztget
suttog fülembe
csiklandozza tarkóm
Ébredj álomszuszék!
- hisz lásd hozzád bújok én ...
buján túr hajamba
követel
elér
eláraszt
s pihegőn átölel
a fény

Forrás: Poet.hu

2009. augusztus 23., vasárnap

Ametist - Ha szeretsz





Ha szeretsz, ölelj magadhoz,
és vigyél - ne langyos szellő,
forgószél legyél - ne töprengj,
ne habozz, az élettel ne alkudozz,
s akár sötétségbe a fény, úgy hullj belém...
két szikra csapjon össze, mint a
kard - hozz esőt, zivatart, s
lángot, mely égig ér - ha szeretsz
halálom legyél...
hadd szülessek újjá veled,
szerelmed - tüzes bélyeged - égesd belém,
legyünk mi árnyék és a fény:
a világosság két fele,
egymást kioltó végzete,
új vágy és új remény -

ha szeretsz...

(ametist)

Forrás: Poet.hu

2009. augusztus 22., szombat

Málna - selyemben





Selyem suhog
testemen.
Nedves korbácsként
hasít rajta
végig hiányod!

Érzéki sóvárgás,
testtől kapott
éhség?

Álmatlansággal
küzd szemem
s én
vers fölé hajolok,
hogy átöleljelek
magammal.

(málna)

Forrás: Poet.hu

2009. július 31., péntek

Hajdú Levente - A képzelet szárnyán






Egy fájó sóhajtásban száll le ma az este,
Gyűrött felhők között lopakodva jár.
Ezüstös szürke ködruha a teste,
Sóvárgó reménnyel valakire vár.

Bolyongok mélán egymagam az úton,
Törékeny álmokat vonszolok csupán.
Ma este elhalkult minden hang a húron,
S én szaladok egyre az álmaim után.

Feléd taszít most minden gondolat,
Sárgult emlékekből hálót szőtt a múlt.
Csak a csend suttogja egyre hangodat,
S tenyerem üres, mely arcodhoz simult.

Tegnapok tűnt fénye átsodort a mába,
Minden derűs óra bennem megfagyott.
Kereslek a hajnal vörös bársonyában,
S minden alkonyatban, de te nem vagy ott.

Egy fájó sóhajtássá szelídült az álom,
Melyet a szellő ma nekem suttogott.
Most szélfútta jeges hómezőkön járok,
S dérlepte emléked régen megkopott.

Néha visszajár még ez a régi ábránd,
S rügybontó zsongássá festi át a tájat.
S én a képzeletnek lepke-könnyű szárnyán -
Mint szabad sólyommadár - repülök utánad.



2009. július 2., csütörtök

Kezek tánca





Nem hallanak és nem beszélnek
nincs más, csak játéka a kéznek
- a mozdulat -
nem kellenek szavak
és mégis érted
vagy inkább: érzed
pillangók tánca
ezer kézen
hajlongó nád a szélben
beszédes, csillogó szemek és
kezek - kezek - kezek
néma a száj most
nincsenek szavak
mindent elmond
a mozdulat...

Ametist


( a verset ihlető videó)

Forrás: Poet.hu

2009. július 1., szerda

Dobos József - Elszalad az élet





Mint a hős, ki
megtalálta kincsét
s most ül felette
lesi szótlanul,
tudja jól hogy
megvehetne bármit,
de lelkében a
kétség harca dúl.

Így szalad el
mellettünk az élet,
rohanunk a
kincseink után
és mikor már
birtokunkban tudjuk,
nem teszünk mást,
nézzük ostobán.

Forrás: Poet.hu

2009. június 14., vasárnap

Marie Marel - Szuszogó szonett





Fejét karjára hajtja, alszik csendesen.
Lehunyt pillái mögött tán álom-film pereg:
kacagva játszik a téren sok-sok kisgyerek.
Őrzöm kicsiny testét, nézem ahogy pihen.

Mily édes arc, földöntúli, csodás mosoly.
Oly jó látni bájos lényét. De csitt...: megmozdul,
pillája rebben, fordul, az ágy megcsikordul.
Vonásain már újra békesség honol.

Átölelném, de szent nyugalma - nem teszem.
Nézem meghatottan, óvón, szerelmesen.
Ágya mellett álomféltőn elrévedek:

- Kis szívem, ha tudnád, mennyire féltelek!
Én Veled alszom el és veled ébredek,
légy nagyon sokáig szuszogó kisgyerek! -

Marie Marel



Forrás: Poet.hu

Tánc





ó
ez egy
varázs volt
hangok között
zenében voltál
sorok között bújtál
szíved ritmusra remeg
varázsolsz táncot életet
reményt fényeket bíbor jövőt
*
őt
csak őt
találd meg
ki majd érted
s miattad érzi
érdemes volt neki
már férfinak születni
nem álom - miattad érted -
nyitva szíved - egyszer megéled...


(hominami)


Akasa: - Hajnali közhelyek





Emlékezem.
Azaz múltam morzsáit rágom.
Próbálom tetten érni
sosemvolt bátorságom.
Neked semmit sem hoztam.
Kezemben semmi sincsen.
De arcom ráncaiba véste,
neved kezdőbetűit az Isten.
S ha elalszanak bennem a Dalok...
Eljön majd értem Apám,
és kézen fog a Halott.
S ha az Úr kérdezi - Fiam! Megérte?
A Te neved suttogom akkor.
S a földig hajolok a Szélbe...



2009. június 11., csütörtök

Jégcsap






Jégcsapvégen megcsillanó nap.
Sugarad, jég-fényed hívogat.
Ragyogva, ígéred a tavaszt.
Csalárd vagy te, akár egy
hideg nő, ki bájt mutat,
és lágyan körbeölelő
friss szerelmet, buja
testi kéjt ígérve töri
össze a sóvár lelket.
Lecsupaszít, lealáz.
Megfoszt minden
apró reménytől.
Te jégcsapon
illanó fény!
Nem vagy
más, csak
egy jeges
dermedő,
csillogó,
elmúló,
fénylő
csepp,
cse-
pp,
c
s
e
p
p


Paphnutius



Forrás: Poet.hu

Kamarás Klára - Csak neked!



Az álom, és a költészet szabad.
Az vagy akinek képzeled magad:
lehetsz király, vagy koldus, egyremegy.
Anyja után vágyódó kisgyerek?
Elestél? Hagyd, hogy felemeljelek,
s ha dalolok...hidd azt, hogy csak neked!

Vallomás (jelen - múlt - jövő)



Nem akartam megszületni
És megszülettem
Nem akartam felnőni
És felnőttem
Nem akartam írni
És írtam
Nem akartam meghalni
És ... meghaltam!

Nem akarok megszületni
De megszületek újra meg újra
Nem akarok felnőni
De mégis felnövök
Nem akarok írni
És mégis írok, csak írok
Örökké élni akarok
És mégis meghalok...

Nem akarhatom a születést
És meg kell szülessek!
Nem akarhatom a jövőt
És mégis fel kell nőjek
Nem akarok majd megalkotni semmit
És mégis írni fogok
Örökké akarok majd élni!
És örökké élni is fogok!

Paphnutius


Forrás: Poet.hu
Hiba történt a modul működésében