Komáromi János - Nézz rám

Schrenk Éva - Azért szeretlek

Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért, akinek látszol,
vagy tetteted magad.

Lelkedbe látok,
látom a varázsod,
tudom, hogy mikor játszol,
s szeretem, amikor átlátszol.

Azért szeretlek,
aki vagy, s nem azért,
mert szeretsz.
Mellettem nyugodtan
önmagad lehetsz

(Amalina)

Gyóni Géza : Bús strófák (részlet)

I
Valami fájó ürességet érzek,
Mintha a lelkem szakadt volna ki,
Mintha mitől már régóta vérzett,
Egyszerre oltná bele valaki.

Valami kinzó bánat ül rajtam,
Mintha egész föld ülne szívemen -
S szinte tudatlan suttogja ajkam:
Elment - s nem látom tán sohasem.

II.
Mit viszesz tőlem? Egész világot;
Imbolygó tűzként lobogó lángot.

Nekem világ volt. Neked - tán semmi.
S mégis - óh nem tudom visszavenni.

Szabolcsi Erzsébet : Csak...

Csak füst vagy.

Elillanó, szétfoszló lebegés

Csak mosoly vagy.

Emlékképeken néma nevetés.

Csak dal vagy.

Néhány ütemnyi megható zene.

Csak könny vagy.

Az emlék fájdalmas üzenete.

Csak álom vagy.

Álmaimban élsz és én is élek.

Csak nem vagy.

Nem élsz, csak kitaláltalak téged.

"Bármire gondolok, te jutsz az eszembe,

Bármerre is járok, te jársz a fejembe.

Ha szemedbe nézek, egy világot látok,

Nyílnak a lelkemben, boldogság virágok."

(JeepCKing)

Gámentzy Eduárd: Hazudni szépet

- Hazudj már valami szépet!

Elhiszem majd az egészet!

Legyen kert, s benne virágok,

Törpe is kell, meg óriások!

És te is legyél ott kérlek!

Ha hívlak hazudni szépet.

- Csak igazat ne!... Az fájna!

Tedd meg!.. Csak egyszer, utoljára...

László Ilona:Érezni a szád

ÉREZNI A SZÁD

Ujjaim közt illatos,

Bársony rózsaszirmot,

Fehértornyú templomból,

Távoli harangot,

Számban szétpattanó,

Édes szőlőszemeket,

Testemre zúduló,

Langyos esőcseppeket,

Lábamban a tánc,

Tüzes ritmusát,

Magamhoz ölelni,

Csillagdíszes éjszakát,

Hinni, hogy az álmom

Valóra vált,

Szeretném még egyszer

Érezni a szád.

(László Ilona)

Karinthy Frigyes : Lecke

"Te vagy a szív, mely bennem dobog,
Te vagy a vér mely bennem csobog.
Te vagy az ihlet, mellyel írok,
Te vagy a könny, mellyel sírok.
Te vagy a szem, mellyel látlak,
Te vagy a vágy mellyel várlak.
Te vagy a száj, mellyel csókollak,
Te vagy az íz, mellyel kóstollak,
Te vagy a lélek, mely engem éltet,
Te vagy az ábránd, mellyel képzellek.
Te vagy a Herceg, aki eljön értem,
Te vagy az, akit az égtől kértem.
Te vagy a kéz, mellyel hozzám érsz,
Te vagy a mindenem, mert bennem élsz!"

(ismeretlen szerző)