Bács Ferenc - Észrevétlenül

Észrevétlenül, mint az esti árnyak
Észrevétlenül, mint a lepkeszárnyak
Észrevétlenül, mint a hó a hegyeken
Észrevétlenül, mint a fű a réten
Észrevétlenül, mint a csend az éjben
Észrevétlenül eljött a szerelem

Van úgy, hogy pár ellopott perccel
Azt hisszük, hogy boldogok vagyunk
Van úgy, hogy felébredünk reggel
És rögtön tovább álmodunk

Észrevétlenül jött felém az arcod
Észrevétlenül ér így hullám partot
Észrevétlenül így találtam rád
Észrevétlenül, ahogy hozzám értél
Észrevétlenül életembe léptél
Észrevétlenül rögtön más lett a világ.

Tudod (ismeretlen szerző)

Egy csepp (...saját gondolat...)

...borzongok, és félek,

reszket bennem a lélek...

Rád gondolok - látod:

odaadnám a világot-

-odaadnám a lelkem,

csak te szeress engem!

Harcos Katalin - Álmodj velem

Álom kell? Hát legyen! Álmodom.

Talán ott alszom majd a válladon,

s amíg a pillám mögött álmom pereg

lemosolyognak ránk a kék hegyek.

S mert álmom tiéd, hát veled vagyok.

Szememben újra boldog fény ragyog,

ölelsz, s a két karom visszaölel,

és - lásd! - a csókokat sem hagyjuk el.

Most állj! - mondom - itt tovább nem megyek.

Elég lesz csupán, hogy veled legyek,

és kedvem derül, szívem kitárom.

Légy a kedvesem és boldogságom!

Tudod mit, Kedves? Most álmodj velem!

Ragadjon magával a szerelem,

vad szenvedélyem ismerd meg kicsit,

s tartsd meg magadnak, hogyha boldogít!

(Harcos Katalin)

Lázár Ervin: Vacskamati virágja (részlet)

"– Úgy határoztunk – mondta Bruckner Szigfrid –, hogy elvesszük tőled a virágot.
– Jaj ne! – esett kétségbe Vacskamati.
– De igenis elvesszük!
– Dömdödöm – mondta ekkor Dömdödöm.
Csodálkozva néztek rá.
– Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
– Döm.
Megkérdezték hát a virágot.
– Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
– Igen – mondta.
– De hiszen nem öntözött!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen nem kapálgatott!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen rád se nézett!
– Tudom – mondta a virág.
– Aztán meg agyonöntözött.
– Tudom – mondta a virág.
– Agyonkapált.
– Tudom – mondta a virág.
– Sápadt lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Csenevész lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Akkor meg miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid.
– Azért, mert szeretem – mondta a virág.
– Miért szereted? – háborgott Aromo.
– Csak – mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
– Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha."