Bogárnesz most az éj, a pillanat
távolokat köt, s te itt vagy újra,
itt suhansz lehunyt pilláim alatt,
s megállsz szomjas lelkemre hajolva.
Vártalak, kedves, a fényverésben
megérint a kezed: puha dallam,
nem fájhat, ha én annyira féltem
mosolyod a rámhulló tavaszban.
Bogárnesz csak az éj, a pillanat
sötét bársonyon villan, átoson;
Rongyos köpenyében már ott matat
hűs éj üszkei közt a Hold-neon.
1990. március 28.
Forrás: Poet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése