2010. január 28., csütörtök

Bella István - Falevélen talált sanzon






Igen, és egyszer meghalok

és nem leszek, csak puszta név,
vagy az se, falevélvacok
résekből egy szín visszanéz,

nem lát meg ember, se madár,
te sem, pedig: súgom "vagyok",
- bár torkom sincs, s hangom, akár
az augusztusi csillagok,

elég a lombbal, mielőtt
szólhatnék... Fű, hamu dadog.
Simítsd meg majd a levegőt
testeddel, s tudd, hogy az vagyok.




Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében