Körmözi, csilló jégvirág, táncát,
szirmain áttört szőttes az ég,
tejtükör-éjen dér haja szánt át,
csikland, a mély most zeng kicsikét.
Zúzmara-pajkos hallali ének
hajlik a kertre, áznak a fák,
mintha csak álmod játszna a fénynek
tán sose hallott vágy-muzsikát.
Lassan az érről fölmeri csendben
hűs pirkadatnak arcát a Hold,
jégbibe-táncban izzik a kertem,
kéje beszökken, árad, felold.
Zizzeni, foncsor jégvirág, táncát
szirmai százát kékli az ég,
kék ugar méhén vér tüze szánt át
fölcsap a mélység, lehull, elég.
2 megjegyzés:
Szia!!!
Nagyon szép ez a blogod is gyönyörűek a versek és hozzá a képek...
Kata
Szia Kata!
Örülök, hogy tetszik :)
Sok munkám fekszik benne - nem szeretem a félmegoldásokat...így sok időt emészt fel a képek keresése :)
De asszem' megéri :P
Megjegyzés küldése