2010. augusztus 20., péntek

Papp Für János - Naplemente



a várost elhagyom
a tükörben összeszűkül az út
egymásra dőlnek a házak
teljesen magadra hagylak
abban a végképp csendben
ami érthetetlen torlódik mögém
előttem a nélküled
tágas terei bomlanak
kinyílik valami roppant árvaság
elsoványodsz elfogysz
a horizont metsző élei közt
csak maradékaid maradnak;
dobálnak-tépnek-összeraknak
bármi-forma lehetsz
csak az egész tilt ki magából
félhomályba érek
fényszórót kapcsolok
(egyetlen napraforgó virágán
bolyong a naplemente)


Forrás: Poet.hu

2 megjegyzés:

Málna írta...

Szeretem Janó verseit..Jó volt olvasni...

akárki írta...

Én is szeretem őket - legalább annyira, mint a tieidet :))))

Hiba történt a modul működésében