2010. augusztus 19., csütörtök

Kormányos Sándor - Úgy viszlek...




Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem,
hogy lüktet a csend s a halkuló világ
úgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőn
a levele után rezzenő faág.

Nem vagy sehol, csak konok némaságom
őriz, mint álmot, mint elvesztett csodát,
s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe
úgy viszlek magammal emlékként tovább.




Forrás: Poet.hu


Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében