a pókfonál még ma is ott ragyog
emlékeimben te is
azóta magányos vagyok
szívemben tövis...
emléked, bár falevél takarja
örökké csillogó
tudom menni kell, ha a sors akarja
s nem vagyok lázadó
míg emlékszem rád addig élni fogsz
leéghet millió gyertya is
álmodó szememre könnyet lopsz
gyere! szívemben terítek neked is...
emlékeimben te is
azóta magányos vagyok
szívemben tövis...
emléked, bár falevél takarja
örökké csillogó
tudom menni kell, ha a sors akarja
s nem vagyok lázadó
míg emlékszem rád addig élni fogsz
leéghet millió gyertya is
álmodó szememre könnyet lopsz
gyere! szívemben terítek neked is...
Forrás: Poet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése