Málna - (...)

Az éj gyönge fényében nézlek.
Mindent betöltesz...
(...)
Szép vagy kedves.
És szemeimmel
csöndben
tovább szeretlek.
Így, amilyennek elképzellek.
(apró mosollyal szád szögletében)
(...)

És igen tudom,
hogy oda kell adjalak az ősznek,
de valahogy
folyton felém menekítelek,
hogy újból meg újból
és aztán
megint csak újból

magamhoz próbálhassalak.

Forrás: Poet.hu