2011. március 3., csütörtök

Rimanóczy Ildikó - Tél végi chanson



Bút sodor a szél, s ölében csak csend tart lebegve,
de békésebb perc ennél talán nem is lehetne.
Feledés tavába hullt a tegnap száz varázsa,
lassan merül el a letűnt percek látomása -
a tavasz elhagyott utcán trillázva csavarog,
porvirágot hajtanak sápadt aszfalt-udvarok,
s ha bíbor lángok gyúlnak a hűvös alkonyatban,
dal születik, míg hull a fény, s árad szakadatlan.
Nézd, megkopott tollpihe szállong csigavonalban -
vágyom, hogy álmodban is a nevem suttogd halkan.




Forrás: Poet.hu

Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében