Reményik Sándor - Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,

Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,

Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,

Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:

Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,

Leszek sehol - és mindenütt leszek.

Szakál Magdolna - Mert hiszen szeretlek

Égre írom,
s a folyó tükörjegére
kopírozza a holdfény...

Égre írom,
s a széllel zizegve éjjel,
hóba pergeti a tél....

Égre írom,
s a faágak tengerére
lehull,mint zúzmara,dér...

Égre írom,
saját lelkembe rejtelek,
míg lobog a tűz-remény....

Égre írom,
fénylő kis csillagbetűkkel,
mennyire szeretlek én.

Forrás: Poet.hu

B. Szabó Károly - Miattad

maradok mert voltál
s maradsz mert vagyok
így lettünk akaratlan
hallgatag csillagok
kopottan is fénylő oltár
hamvaiban égő zsoltár
porladó égi neszek

miattad voltam minden
mi valaha leszek

Szalay László - Havas Éva: Közeledve

közeledve Hozzád
arcomon a ráncok
mosollyá simulnak

s ha megérkezel
szívemben a dobbanás
földrengést okoz

Ketten írtuk: Kedvesem, és én...

Papp Für János - üzenet de kinek? (részlet)

üres akna a világ mióta nem vagy benne
hol keresselek ha mindenütt voltam már
el kell hogy felejtselek
de temető-lelkem melyik
sarkába temesselek
hogy ne találjak rád
megfontolt léptekkel körbejár a halál
szemlélget és méreget
de egyszer úgyis rám talál
kiürülök teljesen nélküled
semmi nem marad már bennem
csak bolyongó emlékképek
csavarognak a csendben
szememben semmivé zsugorodik a lét
kihunynak benne a csillagporos álmok
s elveszíti legutolsó semmi-láng-tüzét
és én csak bénultan állok
s téged várlak
- de a keresett világban
vajon majd ott leszel és megtalállak?


Forrás: Poet.hu

Bíbor Kata - Napra nap

Mikor jöttél, nem fájt semmi,
elhittem, hogy boldog lenni
ennyi csak.
Vágytalak és te is vágytál,
több legyünk egy múló láznál:
napra nap.

Mikor jöttél, vadvirágot
hoztál, karodban hintázott
testem,
kezed-kezem barangoló,
merültünk el csillag-folyó
estben.

Mikor jöttél, megszülettem
újra, gyermekláncfüvesben
jártam,
ringattál és ringattalak,
meztelen csókolt válladat
vállam.

Téged nézlek, veled látok,
narancsszínű bolondságok,
napra nap.
Mikor jössz, úgy nem fáj semmi,
elhiszem, hogy boldog lenni
ennyi csak.

Forrás: Poet.hu

Phaedra - Ha elmész

Ha elindulsz, ha elmész,
ha csendet kovácsol
az áttetsző messzeség,
Ha megfojt a szürke,
őszintén, de megsebezve,
Állj meg az út közepén,
burkolózz magadba,
Várd meg másik feled,
Mert beleoson lábnyomodba.

Málna - és fáj...

Hiányzol
Legtöbbször a hajnal ébredésénél,
mikor csend ül a falakon
És fáj,
hogy már nem tudom kimondani
a szavakat,
mert már némán születnek meg bennem
És fáj,
amikor a szemgödrömben kopog a félelem,
hogy már
nem vagy többet itt velem
Fáj, hogy utálom a nyárfákat,
amiért bólogatnak.
A Szőke Tiszát ,
amiért jajgat,
és a vitorlázó "csíkhúzót",
ami felettem száll s nem felettünk már
Fáj, úgy fáj,
hogy mindenben még ott vagy,
de benne már mégsem te vagy.
Fáj, hogy már én sem
és fáj, hogy szeretlek!
Úgy fáj, hogy már nem tudom
kimondani többet
mégsem....

Szalay László - Néhány sor...

néhány sor
nem kerül papírra
mintha a szél vinné el

néhány sor
sosem ér kezemhez
a véremig sem jut el

néhány sor
mélyen a szívemben
Rád vár szívedre figyel

***
Ismét én kaptam kedvesemtől :)

Málna - Jó lenne

valahol melletted lenni
csak úgy
és csak annyira
hogy gyengéd simogatásod alá
szerethessem magam...

olyan jó lenne
néha
megszökni magunktól
csak úgy
egymáshoz...

Kányádi Sándor - Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

Váci Mihály - Két szárny

Még alig emelkedő gondolatnak

vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullna ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk,
de fenn a fellegekben
nem szállhatunk,
csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
egy ütemben.

Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
szárnyak lettünk egymással.