Málna - és fáj...

Hiányzol
Legtöbbször a hajnal ébredésénél,
mikor csend ül a falakon
És fáj,
hogy már nem tudom kimondani
a szavakat,
mert már némán születnek meg bennem
És fáj,
amikor a szemgödrömben kopog a félelem,
hogy már
nem vagy többet itt velem
Fáj, hogy utálom a nyárfákat,
amiért bólogatnak.
A Szőke Tiszát ,
amiért jajgat,
és a vitorlázó "csíkhúzót",
ami felettem száll s nem felettünk már
Fáj, úgy fáj,
hogy mindenben még ott vagy,
de benne már mégsem te vagy.
Fáj, hogy már én sem
és fáj, hogy szeretlek!
Úgy fáj, hogy már nem tudom
kimondani többet
mégsem....