2011. június 28., kedd

Reményik Sándor - Végrendelet



Fáradtságom adom az esti árnynak,

Színeimet vissza a szivárványnak.


Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,

Mosolygásom az őszi verőfénynek.


Sok sötét titkom rábízom a szélre,

Semmit se várva és semmit se kérve.


Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:

Kétségeim az örvényekbe szórom.


A holtom után ne keressetek,

Leszek sehol - és mindenütt leszek.



Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében