Ujjaimra fonódott a fény,
Lelkemet napsugár vallatja.
Ritmust pihen az égnyi kékség,
Magára képzel a Végtelen.
Még ne kapcsold ki a világot,
A vágy minden reggel fölébred,
Keresd meg a pattanó szikrát,
Mely forrva nyeri meg a csatát.
Ha összeáll bennem a világ
S nem sikolt ez a mozdulat,
Benyitok a Nap udvarába,
És helyére tolom az eget...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése