2011. július 5., kedd

Rimanóczy Ildikó - Újrafestelek



Már tudom, hogy nem az álmokban létezel,
hívó szavaimra suttogásod felel -
szellemnek, ha ébred, nincsenek határok,
és ha te is érzed, nem hiába várok.
Szívembe írom most kettőnk történetét,
új hittel teremtek magunknak új esélyt.

Megfestelek téged lelkem élő vásznán,
felragyogsz, mint vihar után a szivárvány -
szemed színét küldi az áprilisi ég,
szavaid szél szárnyán szállongó tollpihék,
rózsaszirmok szövik bársonyukba bőröd,
vad tüzek emlékét csókjaidban őrzöd.

Érzem lépteidet, mert közeledsz felém,
harmatos füveken csillan az új remény,
vágyaimból gyúlnak az útjelző fények,
érkezned kell, tudom - ne maradj el, kérlek.
Nem fájnak az elmúlt, semmivé lett évek -
még nem vagy itt, de már hálát adok érted!



Forrás: Poet.hu

Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében