Állok a parton, nézem a nagy folyót
a víz partot mos - az időm egyre fogy
mint az apró hullámok, ha homokra érnek
bár nem lehet, de feledném az egészet.
A part, mint ósdi megkövült képzelet
csiga, kagyló mészváz, homok mi betemet
ártérben néhány fa, emlékeim fája
sárgul már a levél, itt-ott száraz az ága.
Csendes a folyó. Itt nincs apály, dagály
olykor talán kiönt, vagy a sodrába ránt
vagy simogat, mintha gyermekem lenne
néha fuldoklom, ha elmerülök benne...
Sorsom folyója, most még a partján állok
a mát csodálom. Holnapról nem meditálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése