2017. augusztus 7., hétfő

Németh Zoltán: Lebegés




Olykor az ember,
  fel sem fogja mit jelent
  a föld felett járni,
  és megölelni a végtelent,
  szívet karcolni a homokba,
  hallgatni a víz zaját,
  nézni: a kis hullám
  a kő fölött hogy zúg át,
  búzavirágot szedni
  miközben a nap ragyog,
  csak az érzésnek élni,
  hogy te vagy, s én vagyok,
  sárkányt reptetni,
  hallgatni gyerek kacajt,
  szeretve lenni,
  s csak néha érinteni talajt,
  hinni benne,
  hogy minden közös nap égi jel,
  és nem létezik perc,
  mikor nem leszek,
  ...s nem leszel.



Poet.hu

Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében