Jégcsapvégen megcsillanó nap.
Sugarad, jég-fényed hívogat.
Ragyogva, ígéred a tavaszt.
Csalárd vagy te, akár egy
hideg nő, ki bájt mutat,
és lágyan körbeölelő
friss szerelmet, buja
testi kéjt ígérve töri
össze a sóvár lelket.
Lecsupaszít, lealáz.
Megfoszt minden
apró reménytől.
Te jégcsapon
illanó fény!
Nem vagy
más, csak
egy jeges
dermedő,
csillogó,
elmúló,
fénylő
csepp,
cse-
pp,
c
s
e
p
p
Paphnutius
Forrás: Poet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése