2009. június 14., vasárnap

Marie Marel - Szuszogó szonett





Fejét karjára hajtja, alszik csendesen.
Lehunyt pillái mögött tán álom-film pereg:
kacagva játszik a téren sok-sok kisgyerek.
Őrzöm kicsiny testét, nézem ahogy pihen.

Mily édes arc, földöntúli, csodás mosoly.
Oly jó látni bájos lényét. De csitt...: megmozdul,
pillája rebben, fordul, az ágy megcsikordul.
Vonásain már újra békesség honol.

Átölelném, de szent nyugalma - nem teszem.
Nézem meghatottan, óvón, szerelmesen.
Ágya mellett álomféltőn elrévedek:

- Kis szívem, ha tudnád, mennyire féltelek!
Én Veled alszom el és veled ébredek,
légy nagyon sokáig szuszogó kisgyerek! -

Marie Marel



Forrás: Poet.hu

1 megjegyzés:

natimama írta...

Tegnap baba-nézőben jártam.
És tudod, ahogy álltam a kiságya mellett.. most ez jutott eszembe...
Ezt a verset olvasva, mintha most is ott állnék... szép.

Hiba történt a modul működésében