Lehettem volna ház, meghitt, meleg otthonod
függöny mögül kitekintő ablakod
fal, mely rejtene s nem árulna
ajtó, mely előtted kitárulna
ágy hol megleled nyughelyed
párna mire lehajtod fejed,
testedből kinyúló két kezed
örömtől sugárzó szép szemed.
Lehettem volna
szó, mely hozzád szólna
száj mi érted s rólad dalolna
szív, vágyaid nyugtatója
lepel, lelkednek takarója
víz, szomjadnak eloltója
tűz, vérednek felgyújtója
szél, reménye is suttogója
bölcső, álmaid ringatója.
Lehettem volna
fa, hűsítő árnyék adója
ág, eséseid megtartója
levél, mely miattad lehullna
madár, ki fészkében hozzád bújna,
fű, könnyeid felfogója
kert illatozó virághajója,
föld, léted hordozója
sorsod irányító mindenhatója.
Lehettem volna
üde, színpompás hajnalod,
rád mosolygó őrző angyalod,
Napod, Holdad, csillagod
lehettem volna az Univerzumod,
adhattam volna mindezt neked,
lehettem volna a mindened.
Forrás: Poet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése