Nézlek, peregnek múltunk percei
Lelkedbe lépek
Lelkembe lépsz
S míg az idő madárrá tollászkodik
Öleljük egymás életét.
Nézünk, behunyt pilláink képei
Testünket várja
Testünkre vár
S amíg érintésünk beszélni tanít
Mosollyá némul a száj.
Nézel, terved már jövőnk percei
Szívedbe látok
Szívembe látsz
S amíg múltunk csókokból építkezik
Ma elringat, miénk e` tánc.
(B. Péternek)
Forrás: Poet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése