2010. június 2., szerda

Tóthárpád Ferenc - Ketten



Már messze vagy, mikor megérkezel,*
E furcsa távolság, mi mégis összeköt.
Nem látható, de érthető a jel,

Mi elvehet majd tőlem: csak a sárga rög!
Sosem voltál, sosem lehetsz enyém,
Lélek-tulajdonost nem ismer az örök.

Elég, ha néha biccentesz felém,
Tekinteted tekintetemben megpihen,
S mosolyba rezzensz arcod szegletén.

Elég, ha tudhatom, hogy vagy s leszel velem,
Amíg a reggel pírja simogat…
A bűnös földi létben elterpeszkedem,

S hogyan tovább? Örök titok marad.


* Töredék Baranyi Ferenc Staccato c. művéből.



1 megjegyzés:

Lili írta...

nagyon szép vers, köszönöm, hogy megismerhettem

Hiba történt a modul működésében