2012. május 8., kedd

Alexander Kovács: akt




 

patak partján, langy időben
vagyok veled-összebújt szobor
egy esőtől átitatott fűz alatt
szemérmetlen, hideg vízcseppek
bolondos játékát érezzük
összesimult mellkasainkon
csípőmhöz szegezve csípőd
lassan ringó táncot lejtünk, a
fűz hajától ölelt csendes színpadon
lelkeink hangjára lépve
(körbe és körbe...)
halkan, vállad felett
ázott tincseidbe bújva
dúdolok neked,
s közben mozdulatainkra
az áldás
kifogyhatatlan, csak
remeg és remeg...

(2012. május 7. ak.)


Forrás: Poet.hu

Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében