Megérintettél,
s
én úgy éreztem, ezer éve már,
mióta
ujjaidban játszik testemen
a
simogatás.
Eltűnt
a világ.
Csupán
simító kezed volt az élet,
mely
bőrömön éledt tiszavirággá
és
elenyészett.
Fésülted
hajam,
Tízfogú
eleven fésű borzolt,
s
én előre álmodtam a csodát,
ahogy
szád csókol.
Eggyé
öleltél.
A
lét csupán elömlő vágy, forróság,
hogy
lebegjen testem, meghazudtolva
a
tömegvonzást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése