Wass Albert - Egy nap tenélküled

Egy nap Tenélküled,
mint üres utca
mely piszokfelhőben
nem vezet semerre.
Sötét, rút épület
arcomba bámul,
lélek se mozdul,
csak a szél
süvít a magány
hágóján át.
Egy nap Tenélküled,
mint széles sivatag,
hol fű s virág nincs,
se bokor, se fa,
csak kopott homok,
mely öröklétbe nyúlik
és feldúlt egébe
egy méla napnak.
Egy nap tenélküled
végtelen éji táj
csillagtalan
világa vár
bús pironkodást
átgyúrni egy nap
csodás pompáivá!

Egy nap tenélküled
egy süllyedő nap
az idő gödrébe
hang nélkül,
mint óriási moly,
amely az éjt repdesvén
reménytelen keres fényt.

Kapocsi Annamária - Ami nincs

Voltam hajadon,
hajdan hatalom
voltam szerelem
gyengéd érzelem,
voltam feleség,
vagyok anya még
voltam szerető
lettem temető
vagyok hitetlen
vakon hirtelen
voltam hívő,
vagyok mint nő
ki volt, hogy naivan
hitte ami van
látta ami jött
s mindent ami köt,
voltam valami
lettem az ami
hajdan hatalom
voltam? tagadom
vagyok ami nincs
semmi ez a kincs.

Forrás: Poet.hu

holdasszony - Voltam, vagyok, leszek

ősi fájdalommal voltam egy
gyermekkel karomban voltam egy
könnyekkel, sóhajjal voltam egy
dalokkal, imákkal voltam egy

táncoló lángokkal vagyok egy
saját önmagammal vagyok egy
álomban álommal vagyok egy
lelkemben lelkeddel vagyok egy

illattal, virággal leszek egy
csillaggal, madárral leszek egy
fűszállal, bogárral leszek egy
földnek a porával leszek egy

(holdasszony)

Garai Gábor - A fű, a folyó, te meg én

A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,

és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,

aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.

ametist - Mondd a tűznek

Mondd a tűznek, hogy ne égjen
áradatnak, hogy kitérjen
mondd a lángnak, hogy kihunyjon
mondd viharnak, hogy csituljon
mondd a fagynak, mondd a szélnek
ne hozzon havat a télnek
mondd a Napnak: ne ragyogjon
lázas elmém megnyugodjon
vándor lelkem ne keressen
mondd, hogy szívem
ne szeressen…

(ametiszt)

Forrás:Poet.hu

Zágonyi Mónika : Hajnali álom

Halk dalt dudorászgat a szél,
s e hajnali szél veti ágyam;
neki táncol a fű a mezőn.
Kiürült csigaház kezeid
ölelése a testemen izzik,
s úgy vágyom a csókod után!

Fut a hajnal az égen...
Fák fáradt lombkoronája
ölel ágat a törzsön.
Velük Egy a Világ.

Váci Mihály : A tél suttogó halk hava

A tél suttogó halk hava

a holtak utolsó szava,

félig kimondott elhaló

jéggé virágzott szó a hó.

Amit a holt hiába szólt,

a némaság a szélbe szórt,

s mit nem mondhattak soha el,

hull a sóhaj, némán lep el,

arcomon olvad, ajkamon,

szemem veri, a homlokom:

"Szeretlek! Légy hű! Ne feledj!

Élni még! -Szorítsd kezemet!

Még ne! - Még élni akarok!

Csókolj, élek, ha akarod!

Még! Még! Csókolj! Adj levegőt!

Felezd velem a Te időd!

Oszd ketté - add most a felét!

Mit ér majd, ha csak a tiéd!"

Barátok , most biztassatok.

Oxigént ad egy szavatok!

uci - Lélekölelés

Úgy lépkedek benned
mint zúgó patak kövein
vigyázva,
ne vedd észre
bokámon a vízcseppeket.
Hol fény, hol árnyék,
leveleken át.

Magányos séta, hívatlanul.
Lopva-lesve arcod.
mögötte történeted ráncait.
Lélekölelés.
Meder alján
tisztára mosva,
vakító igazságaink.

(uci)

Reviczky Gyula - Egy pillangó története

Hideg volt még s a föld kopár,

Pacsirta még nem énekelt.

Az ibolya se bújt elő

S egy lepke már is szárnyra kelt.

Bekarikázta a mezőt,

Enyhet keresve, társtalan',

S mégis tavaszrul álmodott,

És úgy örült, hogy szárnya van.

Fáradtan olykor megpihent

Kórón vagy száraz ágakon,

És várta a derült tavaszt,

Merengve a felhős napon.

Remélt és várta, leste, hogy

Mikor lesz végre már meleg.

Oly sápadt volt a nap neki,

S oly dermesztők az éjjelek.

Fázott szegény, de víg maradt;

A tavasz álma volt vele;

Jól tudta, hogy lesz kikelet,

És rózsa lesz a kedvese.

Lett is tavasz; volt ibolya;

Volt rózsa, fény és napsugár;

De nem a pillangónak; ő

A tavaszt meg nem érte már.

Sütő Barnabás - Nyáresti dal

Lágy dallam kél a nyáresti szélben.
Terólad dúdolnak a fák...
Dús lombjukba bújtatva szerényen
Egy régi szép melódiát...

***
Alattuk ülve hallgatom csendben
S tudom, hogy hozzám szól a dal...
Érezlek téged, itt vagy szívemben;
Szerelmed felgyújt, felkavar...

Előttem állsz. S fénylő szemeidben
Látom a lenyugvó napot...
Üzen, hogy soha el ne feledjem
A veled töltött tegnapot...

Két szép karod ölelésre tárod;
És én közéjük bódulok...
Ajkad kinyílik, csókomat várod;
S én újra csak tiéd vagyok...

***
Milyen csodás e szép nyári este...
Elhalt a dal, elállt a szél...
De Te itt maradtál mindörökre
Szívem most már csak érted él...

Forrás: Poet.hu

Szécsi Margit - Körülötted bolyongok

Belső zsebedbe bújva
lehetne élni szépen
dobogós boldogságban
halálig szívverésben.

Marie Marel - Egy asszony élete

Egy asszony élete (Szaggatott monológ) Jól van, kicsim, nincsen semmi baj. Anyu itt van és csendben betakar. Már nem is fáj. Mondjak egy mesét? Nézd, már ez ég is lecsukja szemét. * * * Kész van a leckéd? Akkor rendben van. Ne haragudj, de Anyu most rohan. Itt a tiszta ruha, készül az ebéd. Kitakarítok. Majd elmegyek eléd. * * * Rettentő, eltörted a poharat! Nézz körül: az egész szoba szalad, szanaszét hagytad a koszos zoknikat! Az ember itt ezerfelé szakad! * * * Mi lesz így belőled, ha nem tanulsz? Csúnyán beszélsz és el sem pirulsz... Fel sem vesznek majd az egyetemre! Ránőttél teljesen a fejemre! * * * Igen... Csinos... Komolyan gondolod? Értem... Nagyon jó, ha a kezét fogod. De elég jó hozzád? Korai még... Ne siesd el... Lehet még épp elég. * * * Szerbusztok! Végre eljöttetek. Petike remélem nem beteg. Köszönöm jól. Csak csendesen. Az ember már sokat pihen. * * * Ki az? Jött valaki... Hol a szemüvegem? Elfelejtettem... Fáj... Igen. Elmúlik: minden. * * * Nyugodjék békében.

Marie Marel - Poet.hu (2009. április 9.)

Krocsetta - Fény fürdet

fény fürdet
ázott árva
madarat
fénybe fordítom
megfáradt
arcomat
felhők fesléséből
fényzáport fonok
szivárvány havasán
rád gondolok

Krocsetta

Fitó Ica - Könnyű álom

Hajnali fény játszik,
felkacag pillámon.
Nem, még nem szeretném.....
Csukott szemem mögött
dédelgetem álmom,
el ne fusson,
meg ne szökjön.
Idézni próbálom,
mesélem magamnak,
memorizálom,
kispárnám csücskébe
zárom.
Minden hiába!
Ha kinyitom szemem,
elillan hajnali harmattal.
Sehol nem találom.

Gyurkovics idézet

Sanzsan - Köszönlek TÉGED

Mindenem téged áhít
és téged áldalak,
és köszönlek az égnek,
hogy megtaláltalak;
és köszönlek a földnek,
mert őrzi lábnyomod,
és téged hirdet minden
zengő madártorok;
és köszönöm szemednek,
hogy nem kell a beszéd,
és köszönöm vágyadnak,
hogy bennem árad szét;
és köszönlek a holdnak,
ha nem lehetsz közel,
hogy két karod, te drága,
álmomban átölel;
és köszönöm a csóknak,
hogy adhatok s kapok,
és köszönöm a csodát,
hogy a tiéd vagyok!



forrás: Poet.hu

Mezei Marianna - Lennék

Lennék tó
ringató
Lennék Nap
ragyogó
Lennék fény
égi lény
Hozzád szálló
szép remény.

Lennék folyó
rohanó
Lennék szél
simogató
Lennék köd
eltakaró
Mindenedet
akaró.

Lennék árny
mi elkísér
Vándor aki
hazatér
Lennék dal
mi benned él,

Ha nem lennél
én nem lennék!

forrás: Poet.hu

Dsida Jenő - Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal fáradni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve, Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az ÉDESANYÁMAT!!!

Ezúton köszöntöm szeretettel minden édesanya-olvasómat Anyák Napja alkalmából!

Marie Marel - Olvadó álom

Hófödte bérceken
száll vágyódó énekem
utánad.
Ízed édesét érzem
a számon.
Szemed szikráját látom,
feltüzel, lángra gyújt.
Hosszú az út,
mi elvezet hozzád.
Mint bércek ormán a hó,
oly olvadó,
fehér az álmom.

forrás: Poet.hu

aggódva nézed
féltéstől könnyes szemmel
mikor jön végre

szememben álmok
arcomon mosoly - édes
képeket látok


ezer repedés-
-szétesik lelkem tükre
fájok most érted

Gál János - Bújócska

Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette

Ha út leszel,
Én a szekér rajta
Ha te a szekér,
Én majd a pajta

Ha mese leszel,
Én gyermek, ki hallgat,
Ha gyermek leszel,
Én dal ki elaltat.

Ha irka leszel,
Én majd a lapja
Ha te az irkalap,
Én a vers rajta.

Ha vers leszel,
Én toll, mi leírja,
Ha te a toll,
Én sötétkék tinta.

Ha telihold leszel,
Én egy kis csillag,
Ha csillaggá leszel,
Kiválasztalak.

forrás: Poet.hu

Fodor Ákos - Megátalkodottság

Nem adom vissza:
szemhéjam mögött őrzöm
legszebb képedet