Fejét karjára hajtja, alszik csendesen.
Lehunyt pillái mögött tán álom-film pereg:
kacagva játszik a téren sok-sok kisgyerek.
Őrzöm kicsiny testét, nézem ahogy pihen.
Mily édes arc, földöntúli, csodás mosoly.
Oly jó látni bájos lényét. De csitt...: megmozdul,
pillája rebben, fordul, az ágy megcsikordul.
Vonásain már újra békesség honol.
Átölelném, de szent nyugalma - nem teszem.
Nézem meghatottan, óvón, szerelmesen.
Ágya mellett álomféltőn elrévedek:
- Kis szívem, ha tudnád, mennyire féltelek!
Én Veled alszom el és veled ébredek,
légy nagyon sokáig szuszogó kisgyerek! -
Marie Marel
Forrás: Poet.hu
1 megjegyzés:
Tegnap baba-nézőben jártam.
És tudod, ahogy álltam a kiságya mellett.. most ez jutott eszembe...
Ezt a verset olvasva, mintha most is ott állnék... szép.
Megjegyzés küldése