Víztükör (haikum)

Nálad járt gondolat

Ölelj magadhoz!

…csak úgy…
Mint folyót a partja,
Hogy örökre medrében tartsa.

Ölelj! Ölelj át!
…csak így…
Mint napfény a földet,
Hogy ne reszkessek többet.

Ölelj át egészen!
…igen, így…
Mint szellő a fákat,
Simogass, vess puha-ágyat.

(Tollhegy)

Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.

Ady Endre

Pilinszky János - Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Szomjúságok éjjele

Ma éjjel minden ajtó becsukódik
szárnyat növeszt a fény
és átrepül vele a semmi peremén
szivárgó ködben bandukol a holnap
reszkető fényű csillagok földig hajolnak
látomásokkal telve sűrűn a csend szobája
kezeimbe temetem arcom:
reggel lesz nemsokára.

Ma éjjel csonkig égett minden gyertya
szobámban, mégis bántott a sötét
kerestem a helyem, de nem találtam
súlyosan ült a csend, sajgott a messzeség
fojtogatott a kín, a levegő is kevés volt nekem
de igazából te hiányoztál, meg a szerelem
engedem, hogy a fájdalom legyűrjön:
a reggel majdcsak eljön.

Ma éjjel megtörténik a csoda
csillagfényben szikrázó udvarok
szürke kövén ott leszek veled újra
s ha tágra nyílnak mind az ablakok
a holdfénnyel a szerelem is eljön
mert nélküled levegőt sem kapok
a remény fojtogat, mint forró, sűrű pára
kezeimbe temetem arcom:
reggel lesz nemsokára.

Fortune Brana

"You found me when no one else was lookin'
How did you know just where I would be?
You broke through all of my confusion
And you still didn't leave
I guess that you saw what nobody could see
You found me "

/ Kelly Clarkson /

~Megtaláltál mikor senki más nem keresett,
Honnan tudtad hogy hol vagyok?
Elűzted a zűrzavart
És még mindig itt vagy
Szerintem megláttad azt, amit eddig senki más
Rám találtál~

Ady Endre: Egyre hosszabbak a napok

Csak egy napig fáj minden fájás,
Huszonnégy óra s nem jön rosszabb,
De ez az egy nap egyre hosszabb.

Már hegyes karó minden óra,
Sötét vas-mázsák hullva, rengve
Verik a fájást a szívembe.

Tudom a kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig;
Víg elugrás bánattól kedvig.

Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.

Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.

Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem jön rosszabb,
Oh, de ez a nap egyre hosszabb.

Még egy szerelmes haikum

Harcos Katalin - Láng leszek

Láng leszek, látod? Neked lobogok.
Tüzem felhevít, fényem rád ragyog.
Imbolygó, bíborló, csodát váró,
szertelen, szerelmes táncot járó.

Láng leszek, önmagát elemésztő,
lobogó lázában érted égő.
Nézd, fényem világol a sötétben,
rád kacag komor éj sűrűjében.

Láng vagyok, lelkedben tüzet gyújtó,
éledő tüzedhez odabújó.
Körülölellek melegemmel,
betakargatlak szerelemmel





  

Szabó Ila - Talán

Fodor Ákos - Dallam

Úttalan úton az időtlen időben
valami közelít, aminek neve sincsen,
nem mozdul s közeleg. Nemhonnan, nemhova.
  Megszül-e? megszületünk-e valaha?

Fodor Ákos

Kemenczei Lászlóné (Zsike) - Hogyha...

Hogyha éjjel elhagy az álom,
s tollat ragadsz kedves barátom,
már nem éltél hiába.

Hogyha írtál már kínlódva, sírva,
gyötrődve...verset egy üres papírra,
már nem éltél hiába.

Hogyha sokfajta érzés tombol benned,
S egyszerre érzel kínt és szerelmet,
Már nem éltél hiába.

Hogyha volt már ritmus a dalodban,
s tartottál valakit boldogan karodban,
már nem éltél hiába.

Hogyha láttál már gyönyörű képet,
s a festmény azonnal elbűvölt téged,
már nem éltél hiába.

Hogyha őszintén, szívedből adtál,
s nem fontos az, hogy viszont mit kaptál,
már nem éltél hiába.

Hogyha tudod a csalást, a gazságot,
s azt az illető arcába vágod,
már nem éltél hiába.

Hogyha érzed a gonoszt - ha támad -
s kitiltod...nem hagyod ott lakni nálad,
már nem éltél hiába.

Hogyha átkot küld rád, és te tűröd,
s rosszakaródnak vissza nem küldöd,
már nem éltél hiába.

Hogyha a jóságnak könyvét lapoztad,
s a fénynek egy sugarát világra hoztad,
már nem éltél hiába.

Hogyha gyermeked hangját hallod,
s magadat ettől boldognak vallod,
hidd el...nem éltél hiába!

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Őri István - Üzenő

Haikum

Reggeli panasz - saját haikum

telnek az évek,
gyűlnek a gyűrődések...
tükör, hazudj!

Mécs László - Egy hullám elsimult

Fekete Óceán fekete tömbjéből,
örökös nemlétnek örökös csöndjéből,
fehérke, gyereknyi habocska született,
fényt szopott, éjt szopott, nem tartott szünetet,
nyögdécselt, gagyogott, ragyogott, nevetett,
rózsaszín reggelen rózsaszín testecske
bukfencet hányt mint ügyetlen kis kecske,
lába nőtt: száguldott mint a vad kamaszok,
hangja nőtt: kurjantott, énekelt, panaszolt,
vágya nőtt: külön-vált külön-lényt lázadott,
perc alatt átélni kívánt egy századot,
ezernyi színt játszott e nem-rég tintafolt,
csókhimnuszt zenélő tündéri hinta volt,
gyöngykagylót ringatott, álmokat ringatott,
karja nőtt: ölelőn egekig csapkodott,
csókolni vágyott egy csodaszép csillagot,
Naptól is csillogott, Holdtól is csillogott,
kacagott, jajgatott, tajtékzott, torzonborz
viharban szíveket ringatott, borzongott:
fagyott és zuhant és külön-vált énjébül
illantak álmok és színek, és legvégül
színtelen-ájultan, álmatlan-álmosan,
nesztelen, ahogy egy halk árnyék átoson,
e negyvennyolc évnyi, vagy csak pár percnyi Múlt
fekete Óceán fekete tömbjébe
örökös hallgatás örökös csöndjébe
visszatért hallgatni. Egy hullám elsimult.

Szerelmes haikum

Eduard Mörike - Ő az

Gámentzy Eduárd - Egy pillanat

Baranyi Ferenc: Hó-álmaim

És hó esett a tiszta víztükörre,
a pelyheket nagy hullám kapta ölbe,
és vízzé vált a hó ott mindörökre.

Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon
nem volt fehér a táj, csupán a parton,
a víz színén fehérlőn nem maradt nyom.

Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek
nem növelik, csak terhelik a lelked,
és eltakarják szépségét színednek.

Hó-álmaim örvényeidbe hullnak,
s örvényeid havamtól gazdagulnak,
midőn ijesztő messzeségbe futnak.

Az életem csak benned folytatódhat,
ez sorsa rég - ha vízre hullt - a hónak,
belédhalok, hogy éljek, mint futó hab.

Kergetőztek az örvények pörögve,
rohant az ár a végtelen ködökbe
és hó esett az örvénylő gyönyörre.

Három saját haiku

csillagfény csillan
eljött az éjfél látod
legyen szép álmod

tenger mélyében
kagyló-álomban élek
feljönni félek

hangodat hallva
szivárványt játszik lelkem-
-egekbe röppen

aquarius verse

Őri István - VIVALDI: C-DUR HEGEDŰVERSENY (részletek)

Itt vagyok...
eljöttem hozzád, kedvesem
hogy ami eddig két út volt
mostantól egy legyen
ha Te is akarod
fogd meg kezem
s induljunk el
tegyünk sok-sok lépést együtt
egymásért, gyönyörűségünkre
járjunk az utcán komolyan
kergetőzzünk, mint a gyerekek
mosolyogj rám, kedvesem
amíg én dalolok
gyere ide hozzám
s fuss el, hogy újra ide jöhess
tárd ki karod
add nekem illatod...

s ha este lesz
fésüld meg éj-hajad
és menjünk aludni
szépeket álmodni
érintsük egymást
hogy legyen folytatás
azután tágas ruhákban járj
emeld szép fejed
büszkén mosolyogj
titkokat tudóan
boldogságba feledkezve
simogasd Őt - magad
s engem is...
s ha letelt az idő
és eljön hozzánk Ő
öleld magadhoz
ha sír, énekelj neki
ősi dalokat a holdról
és a szabadságról
hogy nevessen
hogy csendes álma legyen
és neked is...

s ha majd végleg elrepül
fogd meg kezem
mint régen, a kezdetekben
- lásd, a hegedűt is leteszem -
nézzünk kicsit hátra
s messze előre
s ha már hajlott is a hátunk
ha nehéz is a lépés
nem baj
csak fogd kezem
úgy minden könnyebb
az ismerős-ismeretlen is
mi előttünk, messze van...

megérkezünk
látod, kéz a kézben
nem is volt ez olyan nehéz
el se fáradtunk
s még a cipőnk sem kopott el
kedvesem...
már csak egy kicsit kell mennünk
s ha valaki - ki itt marad -
nézne minket
nem látna semmi különöset
csupán két árny-alakot
kik néha szétválnak
néha egyek lesznek
kik lassan párába vesznek
majd elnyeli őket a homály.



....és itt meghallgatható az egész vers Kajati István előadásában:

Őri István - A kétszivű asszony

- Nézd, Kedves – szóltál egy napon,
s angyal-arcod mosolyog -
Itt van egyik szívem,
mely mindkettőnkért dobog.
S ott a másik, alant,
a Tündér-kapu felett.
Még nem hallik édes hangja,
de halk dobbanásait
szívem, itt fent, oly örömmel hallja!
Lásd, nekem két szívem van most...
Tudtad te ezt a csodát?
Isten adott egyet,
s Te adtad párját - szerelmünk zálogát.
Az egyik szív egészen enyém,
a másik kedvesebb nekem:
közös "szerzemény"
Isten adta, mely fenn dobog
s mi lent muzsikál,
te adtad, Kedves, mindenem!

Váci Mihály - Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!

Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!

Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét

Áprily Lajos - Annának hívták (részletek)

"Meghalt. De vajjon élsz te s élek én?"

"Völgy, drága völgy, fogadj úgy, hogy ne fájjon,
legyen vadmákod bódító szagú.
Némán lengjen, mint alvilági tájon,
virágaid felett a mélabú."

"A forrásból a bodzás patak-útban
kicsi kulaccsal ő hozott vizet.
Buzogj, buzogj, csorgó fekete kútam,
apadhatatlan kút: emlékezet!"

"Kicsi virágnak hívtalak,
s most csak árnyék vagy, kicsi árnyék.
Hívogatók a sugarak
s állok, mintha kezedre várnék."

"Talán úgy volna jobb nekem,
ha én is halványabbra válnék,
s együtt járnánk a réteken:
te is árnyék s én is csak árnyék.""Mikor elindult, május tiszta kékje

ölelte még. A fénye itt maradt.
Távolodó, élő gyönyörűsége
csak sugarat hagyott, csak sugarat"

"Kinyújtod a tavaszba két kezed,

még nem hiszed, hogy nincs, még keresed.
Pedig tudod jól, elhervadt tövig,
szem benne többé nem gyönyörködik."

Akit esetleg az egész mű érdekel (melyet a költő unokája halála ihletett) itt meg lehet találni (Áprily összes többi versével együtt)

Illyés-idézet

"Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre jobban!!
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni a mosolyodban!!
Érezni, hogy szemeid már szememben
élnek és néznek!!
S érezni azt, ha szép, veled szép,
s csak veled teljes az élet,
Mert hisz csak egymást szeretve
lehetünk boldogok!!"


- Illyés Gyula -

Szabó T. Anna - Elhagy

Várdai Erika (Hanga) - némuló

talán mikor ezt olvasod már fényévnyi-távol jársz
talán fagyoskodva épp egy koszos megállóban állsz
talán autóban ülve suhan melletted a táj
talán összepréselt ajakkal sírsz mert az élet fáj

hát minden éjjel az ég fekete palástját szaggasd
a lassan fogyó Holdat sikoltó szavakkal faggasd
őrizz bőröd mögött vigyázva míg újra nem látlak
őrizlek én is
némuló csendben
hiányzol

várlak

Hepp Béla (aLéb) - Megírlak majd

Megírlak majd, ha meg tudom
fogalmazni a hűs szelet,
napban felizzó hajnalon
ahogy a csendes levelek
közül kacéran rám nevet,

megírlak majd, a fény mögött
ha láthatom mélységeit,
szivárványívbe öltözött
játéka többé nem vakít,
feladja izzó titkait,

megírlak majd, ha nyári éj
vásznán kacsintó csillagok
közé többé nem hív a mély,
fényükből már nem olvasok
puhán simító holnapot,

megírlak majd, ha csepp eső
útját járva az üvegen
fut, kerül, s a vonzerő
fogalmába zárt értelem
nem lesz csak száradó jelen,

megírlak majd, ha szirmokon
színt látok és matériát
megrezdülni ha átfogom,
és két kezem nem éri át
amit ölelni megtalált,

megírlak majd, a részletek
száraz sorába bújtatom
felismerni vélt lényedet
száz teli karcolt oldalon.
S már nem lesz miért elmondanom.

Bognár Stefánia - Feltétel nélkül

Nincs feltételem,

Nincsen semmi sem.
Esőcsepp-zenék
Tompa ütemét
Átveszi szívem,
Dobogja szívem.

Kopogna szívem
Fád üvegeden.
Ólom-nehezék
Bénítja hevét,
Néma félelem
Várja idelenn.

Nincs feltételem,
Zuhanok, esem.
Gomoly-szürkeség!
Szél-borzolt az ég,
Mint az életem,
S pocsolyát terem…

Sárhelyi Erika (Netelka) - Add a kezed

Ha a tavasz későn jön és keserűn,
ha minden dal hamis a hegedűn -
add a kezed!

Ha rövid és szomorú lesz a nyár,
ha a tél is leszegett fejjel jár -
add a kezed!

Ha csak tükröm mondja az igazat,
minden más csupán olcsó kirakat -
add a kezed!

Ha utamon túl sok a mély gödör,
ha kiköp a sors, aztán feltöröl -
add a kezed!

[...]

Ha félnék, hogy elsodor az élet,
mielőtt még elveszítenélek -
add a kezed!