2009. március 7., szombat

Áprily Lajos - Annának hívták (részletek)

"Meghalt. De vajjon élsz te s élek én?"
"Völgy, drága völgy, fogadj úgy, hogy ne fájjon,
legyen vadmákod bódító szagú.
Némán lengjen, mint alvilági tájon,
virágaid felett a mélabú."
"A forrásból a bodzás patak-útban
kicsi kulaccsal ő hozott vizet.
Buzogj, buzogj, csorgó fekete kútam,
apadhatatlan kút: emlékezet!"
"Kicsi virágnak hívtalak,
s most csak árnyék vagy, kicsi árnyék.
Hívogatók a sugarak
s állok, mintha kezedre várnék."

"Talán úgy volna jobb nekem,
ha én is halványabbra válnék,
s együtt járnánk a réteken:
te is árnyék s én is csak árnyék.""Mikor elindult, május tiszta kékje
ölelte még. A fénye itt maradt.
Távolodó, élő gyönyörűsége
csak sugarat hagyott, csak sugarat"

"Kinyújtod a tavaszba két kezed,
még nem hiszed, hogy nincs, még keresed.
Pedig tudod jól, elhervadt tövig,
szem benne többé nem gyönyörködik."



Akit esetleg az egész mű érdekel (melyet a költő unokája halála ihletett) itt meg lehet találni (Áprily összes többi versével együtt)

Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében