talán mikor ezt olvasod már fényévnyi-távol jársz
talán fagyoskodva épp egy koszos megállóban állsz
talán autóban ülve suhan melletted a táj
talán összepréselt ajakkal sírsz mert az élet fáj
hát minden éjjel az ég fekete palástját szaggasd
a lassan fogyó Holdat sikoltó szavakkal faggasd
őrizz bőröd mögött vigyázva míg újra nem látlak
őrizlek én is
némuló csendben
hiányzol
várlak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése