2009. március 30., hétfő

Szomjúságok éjjele

Ma éjjel minden ajtó becsukódik
szárnyat növeszt a fény
és átrepül vele a semmi peremén
szivárgó ködben bandukol a holnap
reszkető fényű csillagok földig hajolnak
látomásokkal telve sűrűn a csend szobája
kezeimbe temetem arcom:
reggel lesz nemsokára.

Ma éjjel csonkig égett minden gyertya
szobámban, mégis bántott a sötét
kerestem a helyem, de nem találtam
súlyosan ült a csend, sajgott a messzeség
fojtogatott a kín, a levegő is kevés volt nekem
de igazából te hiányoztál, meg a szerelem
engedem, hogy a fájdalom legyűrjön:
a reggel majdcsak eljön.

Ma éjjel megtörténik a csoda
csillagfényben szikrázó udvarok
szürke kövén ott leszek veled újra
s ha tágra nyílnak mind az ablakok
a holdfénnyel a szerelem is eljön
mert nélküled levegőt sem kapok
a remény fojtogat, mint forró, sűrű pára
kezeimbe temetem arcom:
reggel lesz nemsokára.

Fortune Brana

Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében