2009. február 22., vasárnap

Ellen Niit : Otthont adsz


Amint az ajtón benyitok,
kezemnek otthont adsz a tiédben.
Befogadod, mint csavargót a házba,
ott vacok várja, tűzhely, vacsora,
nincs lárma, nincs tülekedés.
A lélek felbátorodva
kioldja átázott cipőjét,
vizes harisnyáját kötélre dobja,
aranyfényű teát tesznek elébe,
illatos málnaízzel,
vágnak mellé, amennyi jólesik,
a friss kenyérből.
Aztán, ha a lélek, felbátorodva
egy kicsit kutat még a polcon,
talál ott rejtett örülni valót:
kis üveg mézet,
vagy egy pozsgás-piros almát.
Csak annyi kell, hogy kezemnek
egy pillanatra
otthont adj a tiédben.

3 megjegyzés:

natimama írta...

Szép a vers is, de a KÉP az igazán rabul ejtő most számomra.

akárki írta...

Sokat keresgéltem :D

natimama írta...

De jó, hogy megtaláltad! :-))))

Hiba történt a modul működésében