2009. február 2., hétfő

Károlyi Amy - Szólongatás


Harmatcseppé válik szájadon a szó.
Azt mondod: fa- és erdőstül állnak elibém a fák.

Azt mondod:kő-

nem aszfalt s nem beton,
de szikla szúr a víz alatt.

Azt mondod: rét-
és lassú búborékkal
gyöngyök és gyűrük szállnak fel a mélyből.

Azt mondod:szép-
és tulipánt hajt a hajnal
s kötényünk megtelik kankalinnal.

Azt mondod: én-
és sápadt tűzben égsz,
mint nyári délben gyujtott gyertyaszál.

Azt mondod:nyár-
és gyíkok lihegnek forró köveken,
kisül a földből a virág-gyökér.
És illattal pupozva a Tejúton ballag
egy júliusi szénásszekér.

Azt mondod:ősz-
és áfonyával telik meg harminc szőlőskosár.

S mikor már majdnem minden elfogyott:
piros pecsét van a szájad helyén,
mikor a nevemet lassan olvasztgatod.

2 megjegyzés:

natimama írta...

Ezt meg a kép miatt NAGYON szeretem...
Olyan dilinyós tyúk vagyok... mindenhol Sárát "látok"!
Napsugárlány kedvenc virága a pipacs...
Háááá...ja! Függő vagyok, na!

akárki írta...

:D

Hiba történt a modul működésében