2009. február 3., kedd

Juhász Magda: Hogyha lennék...


Hogyha lennék fűzfa lombja,
fűzfakarom elringatna,
és ha lennék kis madárka,
minden dalom hozzád szállna.
És ha lennék búvó patak,
eloltanám a szomjadat.
Vagy, ha kósza szellő lennék,
arcod körül lengedeznék.
Lennék lábnyom, út porában,
csillagfény az éjszakában,
rosszkedvednek múló perce,
napsugár, mely melengetne,
lennék kéz, mely megkeresne,
téged hozzám, elvezetne.
Hogyha lennék....de nem lehet,
ember vagyok, aki szeret.
Talán bűnös, talán igaz,
csöppnyi sóhaj, csöppnyi vigasz.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon szép! Kép is, vers is! Köszönöm!
Jó itt Nálad!
natimama

/Egyszer majd csak rájövök, hogy kell ezt csinálni.. mert van ám ilyen google-fiók-felhasználói izém...vagy mifene.../

akárki írta...

Édes vagy - (vagy mifene ;o) )

natimama írta...

Ezt a verset kapja majd a Papus pár nap múlva a szülinapi kártyájára írva (najólvan, lesz torta meg ajándék is...)
Az ötlet innen jött... köszönöm megint!

akárki írta...

Igazán nincs mit :D
Puszi!

Hiba történt a modul működésében