2009. február 9., hétfő

A mese a mienk...


Tudtam a neved, de nem tudtam, ki vagy!
Azt hittem, mindenki álarcot mutat.
Amögött embert hiába keresek,
Álca az egész, semmit se lelek.
De nézem a szemed: a szemed ragyog!
Álarctól ilyet sohase kaphatok.
Érzem a bőröd: puha és meleg,
Az álarc kemény, fagyos és rideg.
Kezemben arcod, szemedben szíved,
Csak nékem szóló, csöndes üzenet.
Tartalma titok, és az is marad,
Nem adják vissza felszínes szavak.
A titok a Tiéd és talán az enyém lesz,
Nem Tiéd, nem enyém: Miénkről beszélek.
Álom az egész, vagy inkább... rege?
Égi csoda: de leginkább mese.
Mese, hol minden és mindenki szabad,
A rossz elvész, s a jó megmarad.
A mese a Miénk, az Élet írja,
S mi benne lesz, az a kettőnk titka.
Tudom a neved, s már tudom, hogy ki vagy.
S ha mégse? A mesében mindent szabad.
Szaladni, repülni: várnak az egek,
Csillagok leszünk, egy álom a Föld felett.

(számomra ismeretlen szerző)


1 megjegyzés:

natimama írta...

Szép... és ez a kép!
Kár hogy nem értek egy rohadt szót sem abból, amit erre vonatkozólag írtál a másik blogodban!
Nnna, hát ez van!:-(

Hiba történt a modul működésében