2009. december 13., vasárnap

Kónya Gábor - akarom mondani


ameddig a szem ellát: határ
és ahová már a szem sem
oda lyukat üt a versem
a végtelen pár sorba fojtva
tágul a tér az idő remél
vár még a kósza szóra
bolygóként kering - isten int
ha kész a műve és én írom
papírra tükörre ha kéred
párnádra illatot festek
havat álmodok a hegyeknek
pitvarodba rögöket sírok
ha írok zsibbadj - szavam
vénádban fájjon minduntalan
agyadban az ereket törje
bénuljon beléd örökre
és ha már az agy sem
a lyuk legyen a versem
tátongó fekete rés az égen
egy gondolat foszlánya
az utolsó észlelésben

/SajnosNem/

Forrás: Poet.hu

Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében