2009. december 15., kedd

Málna - Fának dőlve támasztom csendem



a fának dőlve támasztom
csendem

nem moccan az idő sem
velem együtt érzi
a füstillatú ősz
jöttét

csend van
senki sem figyel

ki nem mondott fohászok
reszkető szenvedély
széttérdepelt
remények körülöttem

fának dőlt testemben
magam maradtam

csend van

nem hallod hogy
érted imádkozom
nem érzed hogy
sebeid hűs tenyeremmel
simogatom

szeretem lehunyt szemed alatt
hordott magamat...

itt lent
mélyen
lelkem csendjében
megőrizlek Kedvesem...


Forrás: Poet.hu

Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében