2010. május 28., péntek

Dóka György - Nyári álmok



Fénytől-fényig ég a Nyár
s kibomlott hajjal
száll s táncol
minden fénysugár –
egy távoli zivatarral
köszön a szürke Ég neki
s meglengeti
felhői szőnyegét,
esőket sír
s megöntözi
a Tó békés felszínét.

S a Tó alatt:
ezüst halat
ringat a habos álom;
az álmokat
egy pillanat
alatt széthinti a világon
az Éj, hogyha lecsap
rájuk –
ideges zavart kever
közöttük s
szétzilálja őket,
mind
szétszórva hever.

A múltba süpped mindegyik
csak int nekik
a holnap --
nem látjuk őket soha már...
az Idő partjára
csapódnak.

S eltűnnek majd a Semmiben
mint a Nyár
ha már
az őszi szél dalol
köröttünk
s elpihen mind
távol – valahol.


Forrás: Poet.hu

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gyönyörű. :-))) A kép is.
Puszi!

akárki írta...

Köszönöm :)

Hiba történt a modul működésében