2010. május 18., kedd

Kormányos Sándor - Láttál, és én láttalak





Kimondatlan
konok szavak,
a némaságban
vágy feszül,
szemed tükrén
harmatozva
késő őszi
bánat ül.
Kéz a kézben
reszketés,
én mindig
téged vártalak,
s szerelmünk
ma annyi csak,
hogy láttál,
és én láttalak.







Forrás: Poet.hu

Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében