2010. május 8., szombat

Tóthárpád Ferenc - Mégis



Szememben lakozol!*

Ahogy a víztükörre száll az est,
Nehéz pilláimat lezárom,
Tekintetem el nem ereszt,

Velem alszol s álmodsz.
Rabom vagy, és mégis rabod vagyok,
Belém karolsz, s ha megperzsellek
A mindenség belévacog.

Mint egy kamasz, félek,
Mert érzem, hogy az ébredés közel,
S tudom, hogy szökni akarsz tőlem,
Te mégis néha könnyezel.

Bár bánatod sója
Kimarja, s görcsbe fojtja torkodat,
Az én szememben olvad cseppé,
Ha fuldoklik a gondolat.




*Lator László Ki egyre fényesebb vagy c. versének töredéke.




Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében