2010. május 31., hétfő

Valecsik Ákos - Akkor majd...vagy még akkor sem



Mikor majd elfárad az út a talpam alatt
s a nap is rám izzadta minden melegét.
Mikor az éj sötétje csak, mi velem maradt
s az összetört álmokon bukdácsoló lét.

Mikor a csillagok már csak árnyékot vetnek
és szárazságot hoz a tavaszi eső.
Mikor kidobják magukból a virágot a kertek
és elmúlást sírnak az örökzöld fenyők.

Mikor meghalnak azok, kik újjászületnek
és ismeretlen szó lesz már csak a remény.
Akkor majd kimondom-talán- már nem szeretlek,
de addig hiányzol, s az érzés az enyém.

/Khaos/


Forrás: Poet.hu

2 megjegyzés:

Málna írta...

megérintett ez a vers...

akárki írta...

Szia Málna!
...engem is - azért is van itt :))))